Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Geduly Henrik

Aki ezt meg nem érti és mindaddig, amíg fel nem fogja, úgy viseli, éli az életet, úgy szórja, hinti, pazarolja a becses emberi erőt, mint a mese bolond leánya, aki szitába önti a vizet. Aki pedig megérti, levetkezi, — mint az elnyűtt ruhát, — régi használhatatlanná vált szabadságait s mindannak teljes erejével, ami megmarad belőle, ami még ma is érték és ma is használható, a nagy emberi életközösségekbe, magyar földön a sarjadó magyar életközösségbei lép be s annak lesz munkása, építője. Mert csupán az emberfej agyalta törvények borultak és borulhattak fel. Csak elnyűtt dogmák váltak hasznavehetetlenné. De köztük sértetlen maradt a hit, gyönyörűséges az evangélium és dúsabb, televényebb földet nyert a krisztusi igék magja: a Szeretet. Ott álltunk mi mind e vad viharok alján és ott állunk a széléin talán még ma is. Körülöttünk a mult elhamvadó perjéit kapta fel' és szórta szerte-szét a szél. Szemünket felesipte, elhomályosította a nagy égés füstje. Tántorogtunk és tévelyegtünk. Az ár a lelkek végtelen sorát sodorta, sodorja még ma is, az örvények felé. De volt valaki mindég mi közöttünk, aki e nagy próbák minden nehéz órájában lélekvesztőbe szállt, odaevezett az örvények elé, akinek intő és bátorító szava, — hirdetvén az örökké változatlan törvényt, az evangéliumot, a szeretetet, — felbúgott, mint az orgona, átzúgta a szeleket, aki kinyújtotta felénk erős kezét, aki mentette a lelkeket. Ő volt, a jó pásztor, aki ismerte az övéit és akit ismertek az övéi: Geduly Henrik, aki hordta, erős vállaira vette, töretlen erővel hordozta a keresztet e negyedszázaid nagy Kálváriájának minden stációján keresztül. Ma már nincs közöttünk, — nem jár az élen. Helyén pótolhatatlan űr támadt. De az a szolgálat, amelyről immár bizonyára szánuot adott, itt lent miközöttünk, még soka és gazdagon fogja teremni gyümölcseit. Jó pásztor volt es megérdemelte, hogy szolgálata kedves legyen az Úr előtt, ki bizon neki is mondja : „Jól vagyon jó és hü szolgám,... Menj be a te Uradnak örömébe." Zsedényi Béla dr. —<^— 54