Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Geduly Henrik

lelkészének, tanítójának jogos anyagi érdeke, miként magyar evangélikus egyhazunk széleskörű és messzire nyúló, külföldi (német, svéd, finn) érintkezéseinek és kapcsolatainak elmélyítése is. Kultúrpolitikája végül, amely mindenkor Legbensőbb szívügye volt, a maga teljes egészében az egyháztörténelem lapjaira kívánkozik, ö maga is, mint jeles közíró, szerkesztő és elsősorban tudós theologus, jelentékeny munkása volt a magyar kultúrának, kiváltképen azonban a magyar evangélikus kultúrának. Benne állandóan égett és lobogott a kerület nemes tradíciója, amelyet az iskolaalapító felvidéki ősök vetettek el és szítottak újra. Körömszakadtáig küzdő megtartója volt evangélikus kultúránk ősi sasfészkeinek s teremtője, szülője új iskolaalapító gondolatoknak. Érezte, tudta, hogy ebben volt, még régi integet" nagyságában is, de különösen ebben van, mai osonkaságában, a tiszai egyházkerület legnagyobb ereje, létjogosultságának legerősebb fundamentuma s ezzel tesz elévülhetetlen szolgálatokat az egyetemes evangélikus kultúrának is. Igyekezete már első munkáiban is oda irányult, hogy a magyar egyetemek valamelyikén evangélikus theologiai fakultás létesüljön. Egyik szülője és legerősebb propagatora volt annak a gondolatnak, hogy az eperjesi ősi kollégium egyetemmé fejlesztessék és újra csak ő volt az, a nagy összeomlás után is, aki megértette milyen eminens érdeke az egyháznak, ha megmaradt egyetlen főiskoláját, — amely az evangélkus egyetemi tanárképzés, a magyar közélet porondján szereplők evangélikus öntudatra ébredésének és az evangélikus egyházjog komoly művelésének egyetlen eszköze, — bármily viharsövények között vezet is az út, megóvja, megtartja és megerősíti. Megértette és titáni küzdelmek árán véghez is vitte ezt. Az alatt a negyedszázad alatt, amelyre Geduly Henrik püspöki kormányzása, főpásztori szolgálata esik, szegény magyar hazánk, de ép úgy kontinensünk, sőt az egész világ felett is, olyan nagy viharok dúltak, amelyekhez hasonló példát eddigelé még aligha tárt fel a történelem. Ezeket a viharokat senki sem tudta kikerülni, ezekbe mindenki belesodródott. Felfordult és tótágast állt alattuk, — miként a természet és az emberkéz minden alkotása a tájfun fújása alatt, — minden köz- és egyéni élet, alapelveiben, életformáiban és életprogrammjában egyaránt. Geduly Henrik útja, alázatos főpásztori szolgálata s feladatai, amelyek elébe tornyosultak, mint minden emberi út, szolgálat és programm, — nem kerülhették ki e nagy vihart. Tragikus út az, amelyet járnia kellett a Kálvária minden állomáísán keresztül. De három stáció volt mégis ezen az úton, a keservesek között is, a legkeservesebb: a magyar sors tragédiájának, a tiszai kerület tragédiájának és annak a válságnak a stációja, melyen e félelmetes orkán közepette az emberi lélek átesett. A trianoni nagy magyar tragédia s benne a préda magyar sors nemcsak a magyar állami s közéletet kónyszerítette herkulesi feladatokra s e szomorú időkben is életképes új életformák közé, hanem életükben a nemzeti élettel összefonódott történeti felekezetekre is felfokozott kötelességeket parancsolt. Hiszen e súlyos megpróbáltatások alatt a nemzet már szinte a sír szélére került, készen arra, — amire az ősz Toldy 52