Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Geduly Henrik

ták és akik könnyen aratták az élet kalászait. Erre a nagy feladatra való kiválogatás már akkor is azoknak a sorában találta meg, —• „akik Istennek kedvesek és megpróbáltak az emberek előtt." Az élet kora tavaszi óráiban érték a legsúlyosabb próbák, amelyek szinte predesztinációszerüleg nevelték, építették őskincsü magyar protestáns lelkében a hitet, a tudást, a komolyságot, nevelték a gondolkodás szabadröptü szárnyait, a békülékenységet, a megbocsájtást, az édes anyai szív melegségéhez menekülő mélységes gyermeki szeretetet és a családi élet, az otthon szentségének vigasztaló áradásába való vágyakozását, benne való elpihenést, — minden protestáns papi erényeket. Ezekért érte a magas egyházvezéri polcra való elhivatás s ezek terebélyesedtek ki benne és körülötte az alatt a több mint negyedszázad alatt is, amelyben betöltötte a legszebb, legnemesebb evangélikus hivatást. Hite megingathatatlan maradt, mint a kőszikla s igehirdető ereje, a prófétaielkü nagy papok lelki örökségeként, oly könnyedén tört ki az ajkán, mint a kövér, fekete földből a búza a napsugáröntözte magyar nyárban. Tudása fáklyaként világított s szította új fények és lángok tüzét, komolysága pedig bölcsességbe nemesült, amelynek áldott áradásában köztünk, magyar evangélikusok között talán senki sincs, aki meg nem fürdőzött volna valaha. A gondolat mély és magas szárnyalásával, még a legnagyobb viharok idején is, az elsők, a biztosak között maradt és óvta, megvédte ennek a szabadságát mindenkor, — nemcsak a maga, a mások számára is. Békülékenysége és nemes lelkének egyik legnagyobb erőssége, hogy tudott mindenkor megbocsájtó is lenni, még a püspökök sorában is a pax, — a béke püspökévé emelte s lecsendesítő, kiegyenlítő ereje jótékony hatással ömlött el az egész egyetemes evangélikus közéleten. Címre, rangra, kitüntetésre, méltóságra sohasem vágyott és ha elérte mégis a legmagasabbak, amelyet magyar földön, a magyar közéletben elérhet valaki, amelyet magyar evangélikus lelkész ő előtte még soha el nem ért, — magyar evangélikus egyházunk megbecsülését látván benne, — igaz örömmel fogadta el, de sohasem hivalkodással, csak alázatossággal viselte. És tántoríthatatlan híve volt mindezeken felül az igazságosságnak és Isten igazságának, mintha e szavak iustus és Iustitia Bei, - amint Luther mondotta egykor, - mennydörgés gj^anánt hatottak volna lelkiismeretére, Jó pásztor volt valóban, aki gazdagon ezekkel az erényekkel, hoiszszú és alázatos szolgálata bármely percében nyugodtan szólhatott volna az apostol szavaival az ajkán: „De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Ur Jézustól! . . Geduly Henrik főpásztori működése a püspöki szolgálat és az egyházkormányzás minden vonalán annyi friss, eleven erővel buzgó kezdemiényezésisel szolgált és olyannyira alkotó', egyházépítő volt, hogy ennek nyomai és eredményei a nemes, nagy munka világító példái lehetnek. A hitélet bensőséges munkálásában, az egyházépítésben, a szorosabb értelemben vett pásztori feladatok terén, a, jó pásztor minden bib50