Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Geduly Henrik

liai jellemvonásával felkenten, benne a nagy pap állt mindenkor előt­tünk. Papjaihoz, tanügyi munkatársaihoz a békesség-, a fidélis, minden kevélység nélküli közvetlenség szálai fűzték és mégis páratlan és pár­tatlan tekintéllyel kormányozta őket. El nem hallgatható érdeme volt, hogy visszaállította a tiszai kerületben majdnem feledésbe ment cano­nica visitatiot, melynek maradandó nyomai megmaradtak a gyüleke­zetek életében. Az új tevékenységek elindulása, az evangélikus öntudat emelkedése, a belmisszió nagy jelentőségének felismerése, a belső el­lentétek kiegyenlítése, az összhangzatosabb és céltudatosabb gyüleke­zeti élet, az áldozatkészség fellendülése, a belső és külső tekintély gya­rapodása, — mind ennek az eredményeként jelentkeztek. Hitének, szavának és bölcsességének súlya azonban nemcsak a szű­kebb kerület kormányzásában, hanem az egyetemes egyházi közélet te­rén s egyetemes közgyűléseink egyházi elnöki székében is, csaknem mindenkor döntő jelentőségű erővel esett latba. Hányszor láttuk és hányszor csodáitűk azt a nyugalmat, azt a kiegyensúlyozottságot, — amely ily tökéletességgel talán csak Donatelo Dávid-szobrában van benne, — amidőn lecsendesítő szavaival, kiegyenlítő érveivel, a leg­válságosabbnak látszó ellentéteket is, szinte boszorkányos művészetbe] tudta elsimítani. Éber figyelemmel kísérte mindég az1 állam és egyház egymáshoz va­ló viszonyát. Tudatában annak, hogy vérrel, áldozatok és szenvedések árán szerzett történeti jogaink sértetlen fenntartása a magyarság, a magyar haza és a magyar kultúra építésére szolgálhatnak csak, tuda­tában annak, hogy lemé, a Corpus Iuris Hungarki alaptörvényeiben biztosított jogok sértetlen megőrzésére e hazának is, válságos óráiban, még nagy szüksége lehet, kereste, ápolta az összhangot a mindenkori állami kormányzattal, de tudott és mert, ha kellett, — amidőn a kor­mányzat részéről ősi jogainkat, kárára a felekezetközi egyetértésnek és a közbékének, veszélyek fenyegették, — a törvény, a jog és az igaz­ság fundamentumán állva, e veszélyekkel harcos erővel szembeszállani s ellenük, a hatalommal szemben is, vétót kiáltani. A béke és megértés szavait hallatta mindenkor a magyar felekeze­tek egymásközötti viszonyában is. Intelmét a gyűlölködések, a különb­ségtevések ellen azok között, akik egyaránt munkás polgárai a hazának s életük vezetésében a krisztusi evangélium alapján állanak. Ugyan­ebből az alapgondolatból, életét s munkáját vezérlő alapelvből fakadt, a hajdan nagy, integer, tiszai kerület kormányzása idején, a tótsággal szemben tanúsított helye®, békülékeny s megértő nemzetiségi politi­kája is. Ezek felől a kérdések felől ugyan a magyar közélet terén saj­nos még ma is sok vita dul, de helye mindennek ma már, épen a multa­kon okulva, aligha lehet, — se kérdés ma a tájékozottság és tájékozat­lanság pöre csak. Egyházkormányzásának egyetemes, minden érdekre gondotviselő és minden kérdésre kiterjedő jellegzetességét domborítja ki az is, hogy atyai gondoskodásának egyaránt, ugyanoly éberséggel őrzött tárgya volt egyházkerületének, megyéinek, egyházközségeinek, minden egyes 51

Next

/
Thumbnails
Contents