Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)
1937 / 10. szám - A honoráciorok főszerzői joga
alatt élnek, hanem nagyrészt az Optk. szerint, melynek házassági vagyonjoga és részben öröklési joga is a főszerzői joghoz áll közelebb. Ezt az erőteljes szép virágot kár lenne kiirtani a magyar birodalom jogából, hisz az összes magyarokat számítva azt sem lehet mondani, hogy a közszerzeményt a magyar nép általános jogi meggyőződése termelte, hisz a jászkunok a csonka hazánkban sem ismerik, Erdély, a Polgári Határőrvidék, Horvátszlavonország, Fiume magyarjai sohasem ismerték. Meg kell tehát hagyni magyar birodalmi érdekekből is törvényből folyó intézményként a főszerzői jogot. A békebeli évekhez viszonyítva már ma nagy a honorátiorok tőkeszegénysége s innen van a hajlam az általánosításra. De a Pt. által szándékolt kodifikátiók évszázadokra szólnak s így a mai magyar abnormis) gazdasági viszonyok nem lehetnek irányadók. A gazdasági élet szemlélete majd megadja a bírónak a vezérfonalat, hogy kik a tényleges főszerzők és kik a közkeresők. Gyakorlatilag nem lenne akadálya annak sem, ha a házasságkötésnél az anyakönyvvezető minden házasfelet megkérdezne, vájjon főszerző, vagy közszerző akar-e lenni. Ilyen kevés formalitással mindenki könnyen megválaszthatná a viszonyaihoz illő hsgi vagyonjogi jogrendet. Ezzel elesne a nemesi kiváltság is és elesne a válaszfal meghúzásának nehézsége honorácior és nem honorácior között. Ki-ki szabadon és könnyen választott házassági vagyonjog szerint élné le a mai küzdelmes házassági életet. A család sem szenvedne sérelmet a főszerzői jog uralma alatt sem, hisz a család alatt főleg a gyermekek értendők, akikről a magyar jog jól és bölcsen gondoskodik. VII. Befejezés. Értekezésemből mindenesetre kitűnik, hogy a főszerzői jog nem tartalom nélküli intézmény, mint Jancsó mondja. Az is kitűnik, hogy ami zavarj okoz ezen intézmény életében, azt nem a főszerzői jog, hanem az ellenintézménynek, a közszerzeménynek fogalmi tisztázatlansága és zavaros hatásai teszik. Abban igazuk van a főszerzői jog ellenzőinek, hogy a nemeség elavult intézmény, ám ezen értekezés nem is a bárók, mágnás és nemes urak privilégiumait védi, hanem a nemesi jog talajából kinőtt egészséges honorácior jogot. Jancsó György elfogult volt az általa meghatározott közszerzemény elvi szépsége iránt, pedig egy elv merev túlhajtása a jogéletben mindig megbosszulja magát. A közszerzemény intézményének túltengését az is elősegítette, hogy sajátos magyar jogképződménynek tüntették fel. Hiába akarta Grosschmid mesteri reformokkal a közszerzeményt a II. Tervezetben átalakítani, ezen törekvés mind azt bizonyítja, hogy létjogosult a főszerzői jog. Fent kell tehát tartani a jövőre a magyar hsgi vagyonjognak mindkét irányban a fejlődési lehetőségét. És ha hsgi jogunkat fejleszteni akarjuk, a főirányító ne a közszerzemény elvének rendszerrététele legyen, hanem magyar jogunk régi alakja, úgy, ahogy Werbőczy megírta. Ez a régi jog jobban odasimul a reális élethez és nem tévelyeg a női nemet dicsőítő romantikában, mint a későbbi jogfejlődés. A Werbőczy korabeli jog 288