Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A honoráciorok főszerzői joga

Amely vagyonszerzés „modo illiberali" = testi munka útján történt, arra nézve a honorácioroknál is a közszerzeménvi jog érvényesül. 3. A jászkunok és a szabad hajdú kerület lakói, utóbbiak az 1820-as statútum szerint. Ezen különlegességekkel azonban nem foglalkozunk. A bírói gyakorlat eleinte csakis a magasabb minősítéshez kötött foglalkozási ágakat tekintette honorácioroknak. Felső iskola és magasabb képesítésű oklevél volt az előfeltétel, mely magasabb minősítésnek a házasságkötés és nem a szerzés idején kellett fennforognia. Honorácior: az ügyvéd, orvos, mérnök, pap, tanár, író, festő, szobrász, magasabb javadalmazásu gazdatiszt, akadémiát végzett gazdatiszt, a főfelügyelő vasutas, a hivatásos katonatiszt, a gyógyszerész, bányafelügyelő, az igazgatótanító. A jogi irodalom általában a hivatalnokokat, színészt és a tanítót is ideveszi. Ellenben nem honorácior: a kezelő tisztviselő, még ha szellemi munkát végez is, a telekkönyvvezető, az elemi iskolai tanító. Hogy honoráciorok csakis a szellemi foglalkozásból eredő szerzésekre nézve főszerzők, arra nézve a bírói gyakorlat ép egy ü^vvéddel kapcsolatban hozott egy klasszikus határozatot. A Kúria 7646— 1882. sz. ítéletében kimondta, hogy azon ügyvédnek neje, aki ügyvédi gyakorlatot nem folytatott, hanem mint gabonakereskedő és főleg mint serfőzőmester, az asszony tényleges közreműködése mellett szerezte vagyonát, közszerzőnek tekintendő. Indokolásában az ítélet azt mondja, hogy bár a honorácior főszerző, nincs kizárva annak bizonyítása, hogry visszamaradt vagyonát nem tudomány és nem közhivatal útján szerezte. A köznép szerzésére nézve a ritkán előforduló szellemi foglalkozással való szerzés egyáltalán nem tesz főszerzővé. Az érdekességnél fogva megemlítem, hogy a bírói joggyakorlatnak azon álláspontja, hogy a nemes még akkor is főszerző, ha napszámosi munkát végez, a formákhoz ragaszkodó igazságtalanság és ellenkezik az I. T. Sz. 13. §-ában fenntartott régi törvényekkel, mert az 1840: VIII. te. 19. §-a kifejezetten kimondta, hogy az a nemes, aki ingatlan jobbágyteleknek a birtokosa, ezen ingatlan jobbágyi javak tekintetében a jobbágyi öröklés és közszerzeményi szabályok alá esik. Az I. T. Sz. 13. §-a fenntartotta a 19. §-t is, mely a mai időknek megfelelően olykép értelmezendő, hogy ha a „jobbágytelken" dolgozó nemes közszerző, méginkább közszerzőnek kell lennie a nincstelen „zsellér'' sorsú nemesnek és a nemes „kisgazdának" is. A Kúriának a nemesi származás formájához való merev ragaszkodását semmi sem indokolja. 4. A nemes neje mindig nemesnek tekintendő, a honorácior neje pedig honorácior-nőnek. A nemes- és honorácior-nő akkor is megtartja a magasabb rangját, ha jobbágyhoz, vagy polgárhoz me-* nőül, de megfordítva a tétel nem áll. Ez is egy kivételes kedvezés a nőre nézve. A bírói gyakorlat alig foglalkozik a modern tipusu önállóan ke283