Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 8-9. szám - Két rektori székfoglaló beszéd a római jogtörténet köréből

a csekk — szintén nem csodálkozna a Rip van Winkle-i álmából felkelt klasszikus jogász, mert az antik jogrendszerek egynémelyikében is talált ezekhez nagyon hasonló, sőt sokszor ezekkel teljesen megegyező elveket feltüntető jogintézményeket. Az európai történelem és civilizáció kialakulása nagyrészben az indogermán népeknek köszönhető. Az indogermán népek voltak azok, amelyek legprimitívebb állapotukban is, már kortársaikat felülmúló kultúrával rendelkeztek. Az árja vagy indogermán népek közül a hinduk, a perzsák, a szlávok, a kelták, a germánok, a görögök és a rómaiak váltak ki s megkezdődött ezeknek a népeknek nyugat felé való vándorlása — az ismeretlen őshazából. Sok évszázadon át tartott ez a vándorlás, amelynek vége az lett, hogy a görögök azon félszigeten és az azt környező szigeteken telepedtek le, amely területen élték végig a világtörténelem egyik legszebb fejezetét képező történetüket, •— míg a rómaiak az apennini félszigeten helyezkedtek el és onnan indították el azt a politikát, amely minden idők leghatalmasabb birodalmának kiépítéséhez vezetett. Nagyobb jelentőségű ennél a történeti ténynél az a — bár ezzel részben összefüggő jelenség — hogy a végzet a római népnek szánta azt a feladatot, hogy a világ legtökéletesebb magánjogi rendszerét kialakítsa oly módon, hogy az politikai kataklizmák, forradalmak, háborúk és egyéb megrázkódtatások ellenére is évezredeken keresztül élő jog tudott maradni. Dacára, hogy Hammurabi rendkívül fejlett jogrendszert megörökítő törvénykönyve már 2500-ban K. e. készült, tehát egy olyan korszakban, amikor a későbbi római törzs, árja testvértörzseivel együtt, még igen primitív jogi szervezetben élhetett, csodálatosképen mégis a római népé lett az a történelmi feladat, hogy a népek jogát megalkossa. Különös hajlam, erős jogi genius jellemezte azt az itáliai félszigeten letelepedett, árja néptörzset, amit igazol továbbá az a párját ritkító történeti tény és körülmény is, hogy alig mult el három évszázad a történelem színpadán való megjelenése óta, amikor a XII táblás törvényt, a fons omnis publici privatique iurist megalkotják. A XII táblás törvény a régi civiljogi szokások Írásba foglalása volt s egy városi életet élő földmívelő polgárság jogi berendezkedését tükrözi vissza. Róma politikai átalakulásával nemcsak a világbirodalom alapjainak a lerakása esik egybe, hanem a jogrendszer átalakulása is, amennyiben az exclusiv városi jog elsorvad és lassan — világjoggá alakul át. Hannibál közel kétévtizedes háborúja a kisbirtokos paraszt osztályt megsemmisítette a római államban s egy közpénzen eltartott proletariátus lett ebből az értékes, dolgozó néposztályból. Ezen körülmény volt egyik okozója a társadalmi egyensúly megbomlásának, mely forradalmakra vezetett s végül is siettette a katonai monarchia kialakulását. Az ősi paraszttársadalom helyét rabszolga seregeket tartó nagy242