Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 6-7. szám - Az államfő jogköre a végrehajtás és bíráskodás irányában

kezés" és méginkább a „Következtetések" c. fejezetben bőségesen értékesíti az itt leszögezett tényeket és fejlődési tendenciákat, amelyeknek megállapításai fáradhatatlan buvárlatnak és a nagy összefüggések iránt érzékkel bíró kultúrpolitikus gazdag fegyvertárával megejtett vizsgálódásnak gyümölcsei. Ezeket részletesen felsorolni túlhaladná e kis ismertetés kereteit. Ha kiemeljük belőle az angol főiskolai oktatás azon jellemző vonását, hogy ott (főleg Oxfordban és Cambridge-ben) a nevelés szempontja az intellektuális képzést mennyire túlszárnyalja és hogy az írásbeliségnek mily túlnyomó, sőt majdnem kizárólagos a szerepe a vizsgáztatásnál és hogy a doktorátus fémértékére mennyire ügyelnek és hogy az egyetemi autonómia s így a kutatás szabadságának ügye náluk mennyire „noli me tangere" s ha másrészt rámutatunk arra, hogy a francia rendszerben a versenyvizsgák szelekcionális szerepe — úgy a főiskolákra kerülésnél, mint különösen a francia intelligencia színe-javát képező „nagyiskolák"ra való felvételnél és a különböző egyetemi fokozatok elnyerésénél milyen nagy és hogy milyen rigorózusan vigyáznak a doktorátus középkoriasan magas színvonalú grádusára s milyen súlyt helyeznek a „nagyiskolák" az ingyenes nevelésre és a legértékesebb réteg protekciómentes szelektálására: akkor éppen csak vázoltuk ezt a gazdag tanulságokat is nyújtó részt, amely természetesen egészen hiányos ismertetés maradna, hogyha nem emlékeznénk meg a német nemzeti szocialista forradalomnak Ereky\ által bőven leírt újításairól. Lord Haldane mondását itt okkal-joggal idézi Szerző: „a nemzet lelke az ő egyetemeiben tükröződik vissza." Ez és azután Szerző egy másik megállapítása adja a kulcsot ezen német újítások megértéséhez. Nevezetesen szinte gondolati vezérfonalként húzódik végig Ereky munkáján az a tézis, hogy nagy katasztrófák és politikai átalakulások mindig maguk után vonják a szellemi élet és elsősorban a felsőoktatásügy reformját. A porosz egyetemi oktatás átalakulása a napóleoni győzelmek, a jénai bukás, a francia egyetemi reform Szedán következménye. Csak természetes, hogy a fenti megrázkódtatásoknál alapvetőbb jelentőségű változás, a III. Birodalom megalakulása nem maradhatott nyom nélkül a főiskolai oktatásra sem. A nemzeti szocializmus igyekszik átformálni az egyetemi oktatás-nevelést a saját eszményképére. Hogy azután ez az egyetem a Fichte-Schelling-Humboldt által hirdetett eszményi egyetem gondolatától gyökeresen idegen, az ismét csak természetes. Nem szenved kétséget, hogy a tudomány öncélúságának a teljes elvetését jelenti az a kívánalom, hogy az egyetemek politikai egyetemekké, a nemzeti szocialista párt célkitűzéseit szolgáló egyetemekké alakuljanak át. Tipikus esete annak, amikor a „tiszta" tudomány átalakul „alkalmazott" tudománnyá. A hallgatóknak egyetemenként való kontingentálása, a nagyvárosi egyetemek lélekszámának lefaragása, a hallgatók vándorlási kötelezettsége, a „magánügy" helyett a kollektivitás érdekeinek kiemelése, a pártegyetem gondolatának intézményes biz231