Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 6-7. szám - Az államfő jogköre a végrehajtás és bíráskodás irányában

tosítása, a kollégium-kérdés szabadságának korlátozása, a testi és világnézeti próbáknak a bevezetése, az új (magántanári) doktori fokozat bevezetése, a más „népcsoportokkal" való összeköttetés ápolásának közkötelessége: csupa olyan kellék,amelyek egy részének létjogosultságát nem merném kétségbevonni, de amelyek egészükben szöges ellentétben vannak a Fichte-féle egyetem éltető levegőjét képező tanszabadság gondolatával. Van azután abban némi enyhe tragikomikum, hogy a nemzeti szocializmussal élet-halál harcot folytató Ausztria az egyetemi oktatás 1935-ös reformja során a főiskolai tábor-szolgálatot éppenúgy a vizsgára bocsátás előfeltételének minősíti, mint ahogy a német újítás és hogy kötelezővé teszi a világnézeti és állampolgári nevelésre alkalmas tárgyakból a külön vizsgálatot minden kar hallgatói számára. A komikus elem inkább csak abban van, hogy a reform expressis verbis hangsúlyozza, hogy a tanszabadság elvi alapján áll. A „szellemi fegyverkezés"-ről szóló fejezetben Szerző először értékesen fejtegeti azt, hogy az 1870-es bukás után mily nagy rer naissance állott be a francia oktatásügy terén és hogy az elszigetelt, szakiskolák felé hajló kari szellem helyett hogy és miként diadalmaskodott — bizonyos értékes sajátságok megőrzése mellett — a német egyetemi gondolat a francia felsőoktatás terén és hogy — kivált a doktorátus igazi értékének megóvása tekintetében — mennyire túlszárnyalták a németeket a franciák. Folytatólagosan azután rátér a világháború következményeire és a bennünket mindenek felett érintő és érdeklő azon kérdésre, hogy vájjon a szellemi fegyverkezés versenyében a kis entente és másrészt Magyarország milyen szerepet játszik s hogy vájjon a sokat és sokszor joggal emlegetett kultúrfölényünk intézményes biztosítékai terén hogy s miként állunk. Gazdag statisztikai anyagot produkál itten Ereky. Ha csak a háború utáni adatokat nézzük és a fejlődés ütemét Ereky ezen számaiból akarjuk megítélni, akkor a lehangoló és végeredményben bénított anyagi helyzetünkkel is kétségtelenül összefüggő elmaradásunkat híven regisztrálják ezek az adatok. Azonban nem tudom helyeselni azt az eljárást, hogy a két menekült egyetemet már meglevő egyetemnek tekinti Szerző (bár csinál olyan számvetést is, amely azokat új egyetemeknek és így tanszékeit szaporodásnak könyveli el), amivel kétségtelenül még egy fokkal sötétebb a mérleg eredményéből előtáruló kép. Kétségtelen, hogy ezen a kis területen valamikor, közvetlenül a háború előtt két egyetem működött, ma pedigi 4 és így azok a tanszékek mégis csak szaporulatnak könyvelendők el, bár való igaz, hogy a kolozsvári és pozsonyi egyetem háború előtti hallgatóságának nem kicsinylendő részét már ez az ország-csonk szolgáltatta. Szabatos és helyes talán az a viszonyítás volna, amely a budapesti és debreceni egyetem, a műegyetem és a mai ország területén működött főiskolák 1914-es tanszékeit és hallgatóinak számát viszonyítaná ezen terület békebeli népszámához és viszont meg232