Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 6-7. szám - Az államfő jogköre a végrehajtás és bíráskodás irányában

Kuncz szerint a nemzet aktív alannyá — a bírói hatalom szempontjából — az esküdtszék által válik. Gach francia törvényszéki elnök nagy averzióval viseltetett az esküdtszék irányában. Azt írja az esküdtszékről szóló értekezésében, hogy az esküdtek nem teljesítik kötelességüket egyrészt félelemből, másrészt könyörületből. Constant16) szerint ha félelemből történik ez, az az elhanyagolt rendőrség hibája volna, mely nem biztosítaná őket az egyéni bosszú ellen, ha pedig könyörületből, az a felette szigorú törvénynek volna hibája. Nálunk az itt érvényesülő monarchikus elvek ellenére is, volt idő, amikor az igazságszolgáltatásba a nép is bevonatott. 12 esküdt és 3 szakbíró ítélkezett rendszerint súlyosabb ügyekben. A világháború kitörésekor azonban a kormány kivételes hatalmánál fogva felfüggesztette az esküdtszékek működését, mely az 1922. évi XVII. tc. alapján mai napig is szünetel. Az öntudati szervet az igazságszolgáltatás terén megillető egyik fontos jogosítvány a kegyelmezési jog; célszerű e jogosítványt a fejedelemre, illetve az elnökre ruházni, mivel az egyén belső lelki életének felfogására, a megbünhődés mérvének megítélésére, az abban való elmélyedésre csak természetes személy képes. Ezért nem szerencsés dolog egy testületre, gyűlésre bízni a kegyelmezési jog gyakorlását. Kérdés, hogy mit kell kegyelmezési jog alatt érteni 1 Constant szerint az általános törvénynek a méltányossággal való összeegyeztetését. Mennél (általánosabb egy törvéfay, annál inkább eltér az egyes cselekedetektől. Egy törvény csak egy esetre lehet teljesen igazságos. Másiknál esetleg már igazságtalan. Ezért van szükség e fontos államfői hatalomba foglalt jogosítványra. Haendel a kegyelmezési jog alapját abban látja, hogy nem tudjuk összeegyeztetni az alaki és anyagi igazságot. A bíró kötve van a törvényhez s így hiába érzi, hogy ha a törvényhozási test tudta volna, hogy egy ilyen eset is előadódhat, kivételt tett volna, nem tehet semmit. Lehet, hogy így esetleg halálra is ítéli a bűnöst, holott az csak szabadságvesztés büntetést érdemelne. Ez teszi nélkülözhetetlenné a kegyelmezési jog államfői gyakorlását. Minden monarchiában a kegyelmezési jog gyakorlása par excellence államfői jogosítvány. Angliában pl. már VIII. Henrik idejében törvénybe iktatták, hogy senki másnak nem áll jogában kegyelmezni, csak a királynak. A király adhat úgy egyes esetre szolgáló kegyelmet, mint általános amnesztiát. Németországban és Oroszországban szintén a császár, ill. a cár volt jogosult kegyelmet adni. A demokratikus köztársaságok többnyire csak az egyes esetre szóló kegyelmezési jogot ruházzák rá az elnökre. Általános amnesz14) V. ö. 1869 :IV. tc. is) L. 19'30:XXXIV. tc. «) L. Constant B.: i. m. 88., 89., 90., 91. 11. 227