Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - A magyarhoni ev. egyház egyházkerületeinek beosztása történelmi és egyházjogi megvilágításban

lítette ki, aki a bányakerületi javaslatot a Szentiványi Árpádéval öszszeegyeztette, amely azután nehéz harc után elfogadásra is talált. Az egyházkerületek új beosztását és arányosítását szükségessé tették a dunáninneni egyházkerületben túlnyomó többségben levő tótok hazafiatlan üzelmei, akik az egyház autonómiája által biztosított szabadság védelme alatt eddig pánszláv agitáció': folytattak. A zsinat a dunáninneni egyházkerületben túlnyomó többségben levő tótok lélekszámát olyf ormán csökkentette, hogy kikebeleztette onnan az árvái, liptói és turóci egyházmegyéket és az előbbi kettőt a tiszai, az utóbbi: a bányakerülethez csatoltatta. A dunáninneni egyházkerület kötelékében megmaradnak továbbra is a pozsonyvárosi és megyei, a trencséni és mosoni egyházmegyék, azonfelül hozzácsatoltatnak a dunántúli egyházkerületből kikebeleztetett és nagyobbított fehérkomáromi és a bányai kerületből kikebeleztetett barsi, honti és nógrádi egyházmegyék. E megoldás azt eredményezte, hogy a dunáninneni egyházkerületből kikebeleztetett a három legharciasabb, tót politikai érdekeket szolgáló egyházmegye és viszont azáltal, hogy ebből ket'ő (árvái, liptói) a tiszaihoz és egy (turóci) a bányakerülethez csat oltatott, e kerületekben, minJ: kisebbségek már nem válhattak az egyházi élet megbolygatására veszedelmes politikai tényezőkké. A zsinat tekintettel volt a területi beosztásnál még arra is, hogy magyar érzelmű egyházmegyék (fehérkomáromi, barsi, honti és nógrádi) a dunáninneni egyházkerületbe való átcsatolásával a sovinisatikus nemzetiségek ezentúl többséghez jussanak. A zsinat a pánszláv természetű poliikai üzelmek kizárá*sával az egyházépítő munkát igyekezett a dunáninneni egyházkerületben újra megalapozni. A zsinatból kivonult nemzetiségi érzelmű zsinati képviselők egyházmegyéikbe siettek és ott ádáz harcot indítót'ak a zsinati törvények ellen és minden alkalmat megragadtak, hogy tüntessenek a dunáninneni egyházkerület tervezett megbontása ellen. Az árvái, trencséni, turóci és nyitrai egyházmegyék közgyűlésein a leghevesebben tiltakoztak a kerület felosztása ellen és megállapodtak abban, hogy terjedelmes emlékiratban arra kérik a királyt, hogy ő tagadja meg az egyházkerületek új beosztásáról és arányosításáról hozott zsinati törvényjavaslat megerősítésé'. A terjedelmes emlékiratot,16) mely az eddigi szenvedélyes kilengésekkel szemben feltűnően higgadtabb hangon és komolyabb okfeitéssel készült, küldöttség vitte báró Eötvös Loránd vallásés kezektatásügyi miniszterhez, aki megígérte, a küldöttségnek, hogy azt a királyhoz eljuttatja. Időközben a felkorbácsolt szenvedélyek tetőpontra emelkedtek és az 1894. augusztus hó 16. és 17-én Turócszentmár! ónban tartott dunáninneni közgyűlésen újabb vihar tört ki, mivel a többségben levő tót érzelmű túlzók megtagadták azt, hogy az időközben 1893. március V3) Az érdekes emlékirat teljes szövegét közölte Thébusz i. m. 529—537. 1. 13