Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

V. 17. Jeleztem fentebb, hogy az 1921: XLVII. t.-c. alapján való választással csak akkor kellene megoldani a királykérdést, ha az alaki jogfolytonosság elvének alapján megoldásnál azok a feltételek, melyek biztosítanák az önálló magyar nemzeti királyságot, nem teljesülhetnének. Melyek tehát ezek a feltételek1? Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy e feltételek között nem szerepel az Ausztriával való mindennemű kapcsolat kizárása. Szerepel az uralkodó személyazonosságának kizárása, azonban ez nem jelenti, hogy a két állam külön uralkodói ne tartozhassanak ugyanazon egy dinasztiához, a Habsburg-Lotharingiai, vagy az előbb mondottak szerint a Lotharingiai dinasztiához és így közöttük a „fejedelmi unió" helyett „dinasztikus unió" álljon fenn, amely azután szoros szövetségi viszonnyal járjon. E „dinasztikus unió" alapján a két állam egyike a HabsburgLotharingiai nemzetség főágának, illetve e főág elsőszülöttének, másika, e nemzetség egy másik ágának, illetve ez ág egyik tagjának uralma alá kerülhetne. A Habsburg-ház „birtokaiban" való ily megosztás nincs előzmény nélkül. Eltekintve az osztrák tartományokban a XIV., XV., XVI. és XVII. századokban szokásos osztozkodásoktól, ilyen megosztás folytán kerültek a Habsburg-ház két ágának uralma alatt dinasztikus unióba a XVI. és XVII. században Spanyolország és a németországi osztrák tartományok; ilyen megosztás folytán uralkodott a XVIII. és XIX. században a Habsburg-Lotharingiai nemzetség „secundogeniturája" a toscanai nagyhercegségben és „tertiogeniturája" a modenai hercegségben.3) Amíg az osztrák tartományoknak ilyen megoszlását a XVI. és XVII. században olyannak tekintették, amely e tartományok egységes államba foglalásának követelményével ellenkezik, addig ma az ilyen megoszlás olyan országok között, melyek külön államok akarnak maradni, ennek az akaratnak természetes következménye. Ilyen dinasztikus unió nem járna azokkal a visszásságokkal, amelyekkel még a tisztán személyes fejedelmi unió is jár és nem volna oly természetellenes képződmény, mert mindegyik államnak meg volna a maga feje és mert az ily kapcsolatban álló államok külön állami létét a külön államfő mindennél jobban biztosítaná, a po3) Ilyen megosztást ajánlott illetékes helyen e sorok írójja Ausztlria? Magyarország és Lengyelország számára már akkor, mikor 1917-ben arról volt szó, hogy az Oroszország alól feliszabadított Omszt-Lengyelország a Habsburg-ház jogara alá kerüljön. Miután ez utóbbi terv meghiúsult, az ajánlott megoldás sem kjetrülhetett tárgyalás alá. L. még szerző cikkét a Budapesti Szemle 1918. évf. 177. köv. E. 188