Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

litikai kapcsolattal járó előnyök pedig amellett mind elérhetők volnának. 18. A két államnak ily dinasztikus uniója mellett további célkitűzésük és törekvésük lehetne, hogy a „történetpolitikai individualitások" elve alapján Cseh- és{ Morvaország a töredék Sziléziával a természetes földrajzi viszonyokon alapuló történeti határai közt és területén a Habsburg-Lotharingiai, illetve tulajdonkép Lotharingiai nemzetség egy harmadik; Horvát-Szlavón és Dalmátország BoszniaHercegovinával egy negyedik és az esetleg önálló államként, a magyar-székely, szász és román nemzet „uniója" mellett, újra felállítandó Erdély nagyfejedelemség egy ötödik ágának uralma alá kerüljön és azután ez a saját államfőkkel bíró öt állam egymással olyan szövetségre lépjen, amely megadná mindazokat az előnyöket, sőt azoknál jóval többet, mint amelyeket sokan a régi osztrák-magyar monarchia visszaállításától várnak, a nélkül, hogy a Monarchia keretében fennállott visszásságokkal és hátrányokkal járna. Az előbb említett állami alakulatokkal a szorosabb értelemben vett (vagyis Erdély nélküli) Magyarország is visszanyerhetné nagyrészt területi integritását. Ausztria pedig az elvesztett területek kárpótlásául arra törekedhetnék, hogy a vele földrajzilag kapcsolatos, gazdaságilag hasonló helyzetű, etnikailag és vallásilag rokon népességű délnémet tartományokkal, melyekkel részben a Habsburg-ház régi törzsbirtokai révén, részben azokon kívül történelmi kapcsolatai is voltak, egészüljön ki, vagyis, hogy azok kiválva a jelenlegi német birodalomból, vele egyesüljenek. A mai időkben és körülmények között ez a kapcsolódás nem mutat valami nagy valószínűséget, de az idők és körülmények változhatnak és még jöhetnek olyan idők, amidőn ez a lehetőségek körébe lép. Az ily alakulás nemcsak Magyarország, hanem egész Európa szempontjából kedvezőbb volna, mint akár az osztrák-magyar fejedelmi unió, akár a német-osztrák csatlakozás. 19. A Habsburg-Lotharingiai nemzetség elég népes ahhoz, hogy kebeléből négy vagy öt ilyen dinasztia keletkezzék. Az 1918. évi utolsó hivatalos összeállítás szerint 32 férfi és 43 nőtagja volt életben, köztük 21 férfi és 33 nő nagykorú. Mária Terézia 3. fiától, Ferdinándtól leszármazó ú. n. modenai ág egyetlen nőtagján (bajor királyné) kívül mindnyájan II. Lipót előbb toscanai uralkodó nagyherceg, később német császár és magyarországi király négy fiától: 1. I. Ferenc osztrák császár és magyarországi királytól; 2. Ferdinánd toscanai nagyhercegtől; 3. Károly tescheni hercegtől és 4. József, Magyarország nádorától származtak s ennek megfelelően négy főágra oszlottak. Az első ágnak, melyben a császári és királyi szék öröklődött, a jelzett időben 6 férfi és 6 nőtagja. volt. 189