Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

tulajdonkép az idegen uralmat lehetővé tevő fejedelmi unió ellenzését és a fentebb jelzett értelemben vett „nemzeti királyság" követelését jelenti. Amint az előbbiekből láttuk, azok az előnyök, amiket a legitimista restaurációtól várnak: királyság mint erkölcsi erő és tekintély, az integritás visszaszerzéséhek előmozdítása stb. mind épen úgy elérhetők a királyi széknek az 1921: XLVII. t.-c. alapján leendő betöltése mellett, de az országnak az a legfőbb érdeke, amely az önálló „nemzeti királyságban" rejlik, feltétlenül csak ezen az úton érhető el, míg a legitimista restaurációval csak nagyon is feltételesen. Ebből az következik, hogy a királykérdés az alaki jogfolytonosságra helyezkedő legitimista restaurációval az ország érdekében csak akkor oldható meg, ha a jelzett feltételek, melyek lehetővé teszik, hogy ezen az alapon Magyarország királya kizárólag magyar király legyen s ne egyúttal osztrák uralkodó' is, teljesülnek. Hogy melyek ezek a feltéltelek és azok hogyan teljesülhetnek, azt később fogom kifejteni. Ha ezek a feltételek nem teljesülhetnek, akkor a királykérdés megoldásának nincs más módja, mint az 1921: XLVII. t.-c. alapján való választás! 16. A legitimizmus vezetői közül különösen gr. Andrássy Gyula életében ismételten kijelentette, hogy a királyválasztásra gondolni sem lehet, már azért sem, mert ez a lengyelországi királyválasztásokra emlékeztető állapotokat teremtene. Másrészt arra is rámutatnak, hogy a királyválasztás alkalmat adna idegen hatalmak beavatkozásának, befolyásának s az országot azok játéklabdájává tenné. Tűri Béla pedig azt jósolja, hogy választás esetén a harmadik dinasztia „Goldbergerekből fog állni" (i. m. 91. lap). A felhozott ellenvetések tekintetében mindenekelőtt két dolgot kell tisztázni. Az egyik az, hogy a komoly politikai tényezőknek talán egyike sem gondol arra, hogy ezután állandóan választással töltessék be a királyi szék. Az 192Í: XLVII. t.-c. értelmében a királyválasztás joga feléledt, de mint már jeleztem, semmi sem zárja ki, hogy a választás joga csak a legközelebbi esetben gyakoroltassák és azután a megválasztandó király ivadékaira nézve az öröklés szabálya állapíttassák meg újra. Az 1921: XLVII. t.-c. alapján való választás tehát nemcsak új királynak, de új uralkodóháznak is választását jelentené. Ugyanaz az eljárás volna ez, mint amely szerint választottak maguknak uralkodót és dinasztiát azok az országok, melyek az előbbi fejedelmi unióból vagy állami kapcsolatból kiválva, önálló királyságokká váltak: Svédország 1523-ban, Portugália 1640-ben, Belgium 1831-benr Norvégország 1905-ben stb. A tekintetben ma alig van a politikai elméletben és gyakorlatban különbség, hogy monarchikus államformában az uralkodói szék betöltésének célszerűbb módja az örökösödés szabálya, mintsem a 186