Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

De mivel a jelzett munka s a legitimista restauráció hívei közül egyesek azzal is igyekeznek annak érdekében érvelni, hogy reámutatnak az Ausztriával való gazdasági kapcsolat szükségére és hasznosságára és ebből folyólag is kívánatosnak vagy épen szükségesnek^ tartják, hogy Magyarország Ausztriával ismét fejedelmi imióba kerüljön, itt csak ,azt tartom szükségesnek megállapítani, hogy az Ausztriával való gazdasági kapcsolat kérdése teljesen független Ausztria államformájának és a magyar királyi szék betöltésének kérdésétől. Ha kívánatos és hasznos mind a " két f él érdekében Ausztriával gazdasági kapcsolatba, esetleg vámunióba lépni, ez megtörténhetik akkor is, ha Ausztria köztársaság, Magyarország királyság; valamint akkor is, ha Ausztria visszaalakul monarchiává, de uralkodója más lesz, mint Magyarországé. E kapcsolatnak tehát nem feltétele, hogy a két államnak ismét közös uralkolója legyen. Hiszen a jelenlegi német birodalom megalakulása előtt is az 1834-től 1871-ig fennállott német vámuniónak 22 olyan német állam volt tagja, melyek mindegyikének saját fejedelme volt s politikailag csak igen laza szövetségben álltak egymással. Az 1867-ben létrejött osztrák-magyar vámszövetség is a két állam közt az uralkodó közösségére és a közös ügyekre néizve fennállott viszonytól teljesen független volt és ez utóbbi viszony jogilag nem zárta ki, hogy a vámközösség megszűnjék s mind a két állam önálló vámterülettel bírjon. Hogy ez nem következett be, annak tényleges oka csak közvetve volt a fejedelmi közösség, amely meg bírta akadályozni az ily különálló vámterületek létesítését. De ez is épen azt bizonyítja, hogy a fejedelmi unióban könnyen előállhat az a helyzet, amelyben a közös uralkodónak az egyik állam érdekében kell eljárnia esetleg a másiké ellen. Tekintve pedig a szoros gazdasági kapcsolattal kikerülhetetlenül együttjáró művelődési és társadalmi erős kölcsönhatást, a gazdasági kapcsolat fennállása sokkal megnyugtatóbb, ha a két állam különbeni önállóságát külön uralkodóiknak állása is biztosítja, mert enélkül emez erős művelődési és társadalmi kölcsönhatások folytán az egy állammá való összeolvadásnak veszélye fog előállani. 15. A királykérdés megoldásának az az irányzata, amely a királyi széket az 1921 :XLVII. t.-c. alapján és értelmében választással tartja szükségesnek betölteni, e megoldás célját és következményeit sokkal kevésbbé fejtette ki, mint a legitimista irányzat. Az idevonatkozó művekből inkább a „Habsburg" uralom elleni ellenszenv tűnik ki mint fő indítóok. Azt hiszem azonban, hogy e „Habsburg" uralom elleni ellenszenv kizárólag azon alapul, hogy „Habsburg." királyaink idegen uralkodók voltak, akik a magyar nemzettel sohasem tudták magukat azonosítani, vagyis nem voltak „nemzeti királyok." A „Habsburg" uralom elleni ellenszenv tehát tudat alatt 185