Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

visszásságával, keserűségével, nyomorúságával és szenvedéseivel visszaállítani. Néhai gr. Andrássy Gyula 1920. évi február 27-én a nemzetgyűlésben tartott beszédében nagyon találóan jelentette ki, hogy „a pragmatikai szankcióban a közös birtoklásnak lefektetett elvét eltemette •a világtörténelem; nekünk szakítanunk kell ezzel a gondolattal s az elválaszthatatlan és együttes birtoklás alapján álló monarchiát egyszer és mindenkorra megszűntnek kell tekintenünk." (1920. évi Nemzetgyűlés: Naplója, I. k. 72. 1. 1. hasáb.) A „Monarchia" fennállása idején sokat panaszkodtak a „meddő közjogi harcok" miatt. Most is gyakran megállapítják elítélőleg, hogy a háború előtti politikai életet kimerítették a közjogi harcok s azok mellett nem jutott idő az ország gazdasági, kulturális, szociális kérdéseinek rendezésére és fejlesztésére. E panasz és szemrehányás igaztalan, mert a közjogi harcok mint az önálló állami lét kérdései körül forgók természetes következményei voltak az önálló állami létet veszélyeztető osztrák kapcsolatnak. Ha e kapcsolatból Magyarország idejében szabadulni bírt volna és saját nemzeti királlyal bíró önálló állam lett volna, saját gazdasági, kulturális és szociális viszonyaira is nagyobb gondot fordíthatott volna és az e viszony alatt e tekintetben beállott tespedés és hátramaradás helyett kb. 50—100 évnyi fejlődéssel bizonyára előbbre lett volna. Ezért is óvakodni kell ily viszonynak, mellyel a „meddő" közjogi harcok felújulhatnának, visszaállításától. Ha pedig a „Szent Korona" megjelöléshez fűződő „szentség" fogalmát nemcsak üres szólamként és homályos, sejtelmes képzetként akarjuk fenntartani, hanem oly valósággá akarjuk tenni, melynek reális következményei vannak, akkor ezt a „szentséget" csak abban kereshetjük és találhatjuk meg, hogy akinek a fejére a Szent Koronát feltették, annak fejét más korona ne fedje, mert más koronának a magyar korona mellé vagy fölé helyezése Magyarország Szent Koronájának, a magyar államiság eszméjének, vagy — amint Griger mondja: „a magyar nemzeti eszme jelképének" megszentsógtelenítését jelenti. A magyar Szent Korona fogalmából igenis következik, hogy a vele ékített király ne legyen a leenobb esetben is csak félkirálya az országnak, hanem egészen és kizárólag magyar király legyen. Külpolitikai és gazdasági szempontból kívánatos és szükséges ]ehet a szoros, esetleg szövetségi viszony Ausztria és Magyarország között, de bármily szoros is legyen ez a szövetségi viszony, a magyar nemzetnek óvakodnia kell attól, hogy az önálló állami életnek egyik legfőbb követelményét, a saját külön államfői állását ismét áldozatul dobja bármily szövetségi viszonynak. Hogy jóformán minden szempont figyelembe vétele mellett ezt hogyan íehet a „dinasztikus unió" formájában elérni, arról később lesz szó. 183