Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

Mindez tehát csak perszonál-únió a jog szerint, mint azt az 1861. évi országgyűlésnek Deák Ferenc szerkesztette feliratai igen határozottan kifejtették. E jog szerinti perszonál-únió azonban a valóságban reál-únióvá fejlődött. Az 1848. évi törvényhozás egyrészt vissza akarta állítani a tényleges állapot helyébe a jogállapotot, másrészt először ismerte el, hogy Magyarországnak és az osztrák tartományoknak vannak kö­zös ügyei, de azokat pontosan nem körvonalazta, sem elintézési mód­jukat nem határozta meg. Az 1848. évi törvényhozás jelzett szándé­kának meghiúsítását célzó törekvés vezetett a szabadságharcra, mely­nek elnyomása után az 1867. évi kiegyezés megtalálta a formulát, amelynek segítségével az 1848-ig egységesen és központilag törvény ellenére osztrák szervek által intézett ügyek egy részét mint közös ügyeket elismerte, s azoknak intézésére közös szervezet felállítását mondta ki, másrészt az ügyek másik részére más alapon mondta ki a közös egyetértéssel való elintézést. Az 1867. évi kiegyezés szerint fennálló állapot azután két irá­nyú fejlesztő hatás alá került. Magyar szempontból annak inkább lazítására törekedtek, az osztrák törekvés ezzel ellenkező irányban, a megszorítás irányában mozgott. Különösen erősen hangoztatták ezt az utóbbi törekvést a háború alatt, amikor az osztrák sajtóban egé­szen nyíltan érveltek annak szüksége mellett, hogy a háború győzel­mes befejezte esetére a közösséget nagyobbl mértékben ki kell fej­leszteni. A saját államiság gondolatával a magyar törekvés összhangza­tosabb volt és tekintettel a többi európai fejedelmi únióknak, kü­lönösen a svéd és norvég viszonynak fejlődésére és a két állam belső állapotaira is, a természetes fejlődés itt is e viszony lazulása és idő­vel megszűnése lett volna. E természetes fejlődést sokban akadályozták a hatalmi viszo­nyok és szempontok, tehát mesterséges tényezők és azok alkalmasak voltak, hogy ezt a fejlődést győzelmes háború esetében elodázzák s a felbomlást késleltessék. A háború elvesztése és az annak nyomán előállott események meghozták a felbomlást, mielőtt kellőleg elő lett volna készítve s a felbomlás nemcsak a két állam viszonyára, az ú. n. osztrák-magyar monarchia kapcsolatára következett be, hanem ezen túl is mind a két államra magára, mert az osztrák-magyar mo­narchia tényleges szövedéke kikerülhetetlenné tette, hogy annak szét­bomlása a beléje foglalt, igazi állami léttel nem bíró két résznek egyes darabjait magával ne rántsa. 13. A világháborúban történt legyőzetésünknek sok gyászos kö­vetkezménye mellett az az egyetlen reánk, Magyarországra jó és ör­vendetes következménye van, hogy annak a természetellenes viszony­nak, amely Magyarország és Ausztria között fennállott, véget ve­tett. Nem volna okos és szerencsés dolog ezt a viszonyt a maga sok 182

Next

/
Thumbnails
Contents