Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)
1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió
Mindez tehát csak perszonál-únió a jog szerint, mint azt az 1861. évi országgyűlésnek Deák Ferenc szerkesztette feliratai igen határozottan kifejtették. E jog szerinti perszonál-únió azonban a valóságban reál-únióvá fejlődött. Az 1848. évi törvényhozás egyrészt vissza akarta állítani a tényleges állapot helyébe a jogállapotot, másrészt először ismerte el, hogy Magyarországnak és az osztrák tartományoknak vannak közös ügyei, de azokat pontosan nem körvonalazta, sem elintézési módjukat nem határozta meg. Az 1848. évi törvényhozás jelzett szándékának meghiúsítását célzó törekvés vezetett a szabadságharcra, melynek elnyomása után az 1867. évi kiegyezés megtalálta a formulát, amelynek segítségével az 1848-ig egységesen és központilag törvény ellenére osztrák szervek által intézett ügyek egy részét mint közös ügyeket elismerte, s azoknak intézésére közös szervezet felállítását mondta ki, másrészt az ügyek másik részére más alapon mondta ki a közös egyetértéssel való elintézést. Az 1867. évi kiegyezés szerint fennálló állapot azután két irányú fejlesztő hatás alá került. Magyar szempontból annak inkább lazítására törekedtek, az osztrák törekvés ezzel ellenkező irányban, a megszorítás irányában mozgott. Különösen erősen hangoztatták ezt az utóbbi törekvést a háború alatt, amikor az osztrák sajtóban egészen nyíltan érveltek annak szüksége mellett, hogy a háború győzelmes befejezte esetére a közösséget nagyobbl mértékben ki kell fejleszteni. A saját államiság gondolatával a magyar törekvés összhangzatosabb volt és tekintettel a többi európai fejedelmi únióknak, különösen a svéd és norvég viszonynak fejlődésére és a két állam belső állapotaira is, a természetes fejlődés itt is e viszony lazulása és idővel megszűnése lett volna. E természetes fejlődést sokban akadályozták a hatalmi viszonyok és szempontok, tehát mesterséges tényezők és azok alkalmasak voltak, hogy ezt a fejlődést győzelmes háború esetében elodázzák s a felbomlást késleltessék. A háború elvesztése és az annak nyomán előállott események meghozták a felbomlást, mielőtt kellőleg elő lett volna készítve s a felbomlás nemcsak a két állam viszonyára, az ú. n. osztrák-magyar monarchia kapcsolatára következett be, hanem ezen túl is mind a két államra magára, mert az osztrák-magyar monarchia tényleges szövedéke kikerülhetetlenné tette, hogy annak szétbomlása a beléje foglalt, igazi állami léttel nem bíró két résznek egyes darabjait magával ne rántsa. 13. A világháborúban történt legyőzetésünknek sok gyászos következménye mellett az az egyetlen reánk, Magyarországra jó és örvendetes következménye van, hogy annak a természetellenes viszonynak, amely Magyarország és Ausztria között fennállott, véget vetett. Nem volna okos és szerencsés dolog ezt a viszonyt a maga sok 182