Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

rátol kezdve; míg Albert idejében az unió a két osztrák tartományra (Alsó- és Felső Ausztriára) is kiterjedt. Ez utóbbi osztrák tartományokkal valamint Csehországgal az unió V. László személyében megújult, de nem egészen 5 év múlva V. ]zászló halálával megszűnt. Mátyás királynak 1469-ben a cseh rendek egy részéről cseh ki­rállyá választása tényleges uralomra nem vezetett, a Morvaország és Szilézia feletti uralom pedig inkább a hódítás jellegével bírt. Ezzel bírt az osztrák tartományok egy részének elfoglalása is. De megújult a személyes unió Csehországgal a két Jagelló ki­rály (II. Ulászló és II. Lajos) uralkodása alatt 1492-ben s tartott a mohácsi vészig, 1526. VIII. 29-ig. A magyar és cseh királyi széknek a mohácsi vésszel történt megüresedése hozlta meg, az alkalmat az osztrák tartományokkal való fejedelmi unió megújítására, amely azután majdnem 400 éven át tartott. A mohácsi vész után Magyarország egy része az osztrák ural­kodó főherceget és akkor már Csehország királyát választotta saját királyává is. A kapcsolat a későbbi királyválasztásokkal mindig meg­újult, míg állandóvá vált az által, hogy Magyarország 1687-ben be­hozta a trónörökösödést, aminek folytán most már Magyarország ki­rálya az örökösödési rend részben egyformasága folytán lett ugyan­az, mint aki uralkodó osztrák főherceg volt. Jogilag azonban az uralkodói személyazonosság azután is csak olyan szabad és esetleges maradt, mint volt addig. Csupán 1723-ban az ú. n. pragmatika szank­ció mondta ki Magyarország és az osztrák örökös tartományok kö­zötti együttes birtoklást, mint egymásközti jogszabályt s ezáltal vált a kapcsolat jogivá. Az uralkodó személyazonossága mellett jogilag semmiféle más kapcsolat nem állott fenn egészen 1867-ig. Az idegen királyok meg­választása alkalmával a választó rendek az államhatalom szervezetén és gyakorlásán semmit nem módosítottak s így e tekintetben semmi­féle kapcsolat jogilag nem jött létre Magyarország és az osztrák tar­tományok között. Tényleg azonban az uralkodók nagy számú és je­lentékeny központi szerveket állítottak fel, amelyeknek hatásköre egyaránt kiterjedt az osztrák tartományokra, valamint Magyaror­szágra és így nagyfontosságú közös szervek és azok által intézett közös ügyek keletkeztek. A trónörökösödés behozatala után ez per­sze még nagyobb mértékben fejlődött, noha az 1723. évi törvényho­zás csupán a birtoklás együttességét, vagyis az uralkodó személy­azonosságát mondta ki s az együttességét az uralkodásra és kor­mányzásra nem terjesztette ki. Ép így az; 1790/1. évi törvény is, mely az ország függetlenségétől szól, határozottan kijelenti, hogy Magyarországon az uralkodás és kormányzás megkülönböztetve tör­ténjék, habár az örökösödési törvények szerint az uralkodó személye azonos az osztrák tartományok uralkodójával. 181

Next

/
Thumbnails
Contents