Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

tudta magát elegendőkép beletalálni. Osak mikor a harmadik Hannover-házi király, III. György került 1760-ban a trónra, aki már Angolországban született és nevelkedett s nyelvben, érzésben is angollá lett, szűnt meg az elégedetlenség Angolországban. Ugyanekkor azonban Hannoverben változott meg a helyzet, amennyiben most már az volt kénytelen uralkodóját állandóan nélkülözni s azt tulajdonkép idegennek érezni és tudni. Ily körülmények között mind a két országban örömmel fogadták, mikor 1837-ben a két ország trónörökösödési rendjének eltérése folytán a trón az uralkodóház más-más tagjára szállt s a fejedelmi unió ennek folytán közöttük önmagától megszűnt. Az említetteken kívül még több kisebb jelentőségű fejedelmi unió állott fenn időnként, melyeknek felsorolását mellőzhetem. De meg kell állapítani, hogy az általunk Ausztriának nevezett állam eredetileg szintén egymással csak „perszonál-unióban" volt tartományokból keletkezett. Az ú. n. ó osztrák tartományok (Ausztria, Stiria, Karinthia, Krajna, Tirol, Isztria, Görc, Trieszt) csak perszonál-unió viszonyában kerültek a Habsburg ház birtokába. Ilyenben állott ezekkel Csehország is a XVII. század kezdetéig s e perszonáluniókból keletkezett az az egységes állam, melynek hivatalos elnevezése mindvégig a „Birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok" voltak. A világháború után az Ausztria számára megmaradt tartományok azután önmaguknak állami jelleget tulajdonítva át is alakultak egységes államból szövetséges állammá s kevésbe múlt, hogy egyikük (Vorarlberg) egészen el nem vált és Svájchoz nem csatlakozott. 12. Ami már most Magyarországot illeti, meg kell állapítani, hogy elég gyakran került fejedelmi uniókba. Ha és amennyiben a Horvátországgal (a régivel, mely a Kapela hegyláncon túl, túlnyomó részben a mai Dalmácia és Bosznia területén feküdt) létrejött viszonyt ilyennek tekintjük, ez később mindenesetre szorosabb kapcsolattá, ama régi Horvátország megmaradt kis részének csak tartományi állását jelentő viszonnyá alakult át és mint ilyen 800 évnél tovább állott fenn. Az Árpád-korszakban az ú. n. alávetett vagy hűbéres országok felett gyakorolt vagy igényelt fennhatóság más megítélés alá esik. Az Árpád-ház fiágának kihalta után, mikor Magyarország idegen dinasztiákból választott magának királyokat, a fejedelmi uniók megszaporodtak, de mindegyik károsabb volt, mint hasznos. A nápolyi királysággal csak egészen futólag, két hónapig 1386ban fennállott unión kívül létesült ilyen Lengyelországgal kétszer, de csak rövid ideig (1370-től 1382-ig és 1400-tól 1444-ig); a római császársággal is kétszer, előbb Zsigmond alatt 26 és fél éven át (1410— 1437), másodszor Albert alatt csak 1 és fél évig (1438. III. 18.-1439. X. 27.); mind a két esetben egy ideig Csehországgal is perszonálunió állott fenn, az elsőben 1420-tól, a másodikban pedig 1438. nya180