Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

lenkező állapotokat. Legitimista szempontból az osztrák császárság még fokozottabb mértékben fennáll, mint a magyar királyság. Az pedig szintén kétségtelen, hogy ha a magyar királyi széknek a legitimista felfogás szerinti birtokosa a magyar királyi széket igényli, magát ugyanolyan, sőt ha lehet, az előbb mondottaknál fogva^ fokozottabb mértékben osztrák császárnak is tartja és az osztrák császárság tényleges visszaszerzésére ép úgy törekszik, vagy törekedni fog, mint a magyar királyságéra. Hogy ez így van, az kétségtelenül kitűnik az illetékes tényezőknek különféle alkalmakkor tett különféle nyilatkozataiból és tanusí1ott magatartásából. De kétségtelen bizonyosság ez abból a párhuzamos tevékenységből is, amelyet az osztrák legitimisták kifejtenek. A legitimista restauráció azonban ebben a beállításban nemcsak azt jelentheti, hogy a régi alapon királynak tekintett egyén elfoglalja úgy a magyar királyi, mint az osztrák császári állást, hanem jelentheti azt is, hogy azzal visszaáll az az egész gondolatrendszer, melyben azelőtt az „osztrák ház" az osztrák császárságot és a magyar királyságot bírta. Ez pedig nem ismerte a két államot mint öncélt, hanem elsősorban az uralkodóházat mint öncélú hatalmi tényezőt és az ennek hatalmára szolgáló birtokösszességet, mely időnként különféle csoportosításban képezte hatalmának tárgyát és alapját. E felfogás szerint a „Monarchia" még az 1867. évi kiegyezés dualizmusa mellett is nem volt más, mint az uralkodóház országainak két, nem szuverénitással, hanem csak autonómiával felruházott csoportja egységes uralkodói hatalommal. Ez a felfogás érvényesült az uralkodóház minden hatalmi tényezőjénél és intézményénél és ezt vallotta egész haláláig Ferenc József. A kiegyezés tárgyalása alkalmából és később tett nyilatkozataiból (p. o. a híres „chlopy"-i napiparancsból) kitűnik, hogy az ő gondolkodásában nem két szuverén állam szerepelt mint öncél, hanem a monarchia nagyhatalmi állása, a „nagy egész" és ennek szolgálatába állította a két államot, mint a nagy egész viszonylagos önállósággal bíró részeit és a magyar nemzetet, mint a nagy egész egyik néptörzsét. Tehát mi következhetnék be a legitimista restauráció és ezzel a tőle elválaszthatatlan osztrák-magyar kapcsolat visszaállítása esetében 1 A csonka Osztrák-Magyar Monarchiának uralkodóinál és az osztrák hatalmi tényezőknél a törekvés arra, hogy a régi nagy „Monarchia" visszaálljon. Nem a monarchia két államának, hanem az ósszmonarchiának integritására törekvés. A magyar nemzetben akkor is megmaradna a magyar integritásra való törekvés; de ez a törekvés nagyon könnyen ellentétbe kerülne azzal az integritásra való törekvéssel, amelynek első célja a „nagy egész" visszaszerzése s amely e mellett nem fogja figyelembe venni a külön magyar integritásra való törekvést. Ez pedig azt jelenti, hogy a legitimista alapon restaurált uralkodó és annak hatalmi 173