Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

tényezői az egész Monarchia visszaszerzése végett esetleg el fogják fogadni a visszaszerzendő Monarchiának talán dunai Monarchia vagy dunai konföderáció név alatt oly alakulatát, amelyben ag ö „öröklött joguk" alapján a jelenlegi Csonka-Ausztria és CsonkaMagyarország mellett, — ez utóbbinak talán valami, „a letelepülési területnek" (Siedelungsgebiet) megfelelő megnagyobbításával fennállnának az állítólag „nemzeti alapon" keletkezett jelenlegi ú. n. utódállamok is; Csonka-Ausztria és Csonka-Magyarország mellett Cseh-Tótország, esetleg Horvát-Szlavonország és Szerbia az ú. n. Bánáttal, talán még Románia is Erdéllyel. Az ily irányú megoldás a volt Monarchia dinasztiájának törekvéseitől nem áll olyan messze, hogy annak feléledése ne volna feltételezhető. Hiszen az összmonarchia érdekében darabolta ^ fel Ferenc József a szabadságharc elnyomása után a magyar államot négy, sőt öt részre (1. Magyarország; 2. Erdély; 3. Temesi bánság és Szerb vajdaság; 4. Horvát-Szlavonország; 5. katonai határőrvidék). Ferenc Ferdinánd meggyilkolt trónörökösről nyilt titok volt, hogy szándéka a magyarságot a szerinte jogosan meg nem illető dualisztikus állásról leszorítani és a monarchiát a dólszlávokkal előbb trialisztikusan, azután később, talán nemzetiségi alapon föderalisztikusan szervezni. Az a nagy egész, melyet az osztrák ház hatalmi tényezői mint öncélt évszázadokon át igyekeztek összekovácsolni, külön államokra esett szét. E külön államoknak összefoglalása egyetlen nagy egésszé ugyanazon hatalmi tényező vezetése alatt, mely azelőtt is annak élén állott, sokkal könnyebbnek látszhatik olyképen, hogy azok az államok meghagyatnak a páris-környéki békék által megteremtett létükben és állományukban és csak ez alakban foglaltatnak össze nagy egészet képező kapcsolatba, mintha ezeknek az államoknak szervezete ismét felbontatnék s azután az azokban élő népekben annyi gyűlölséget és irigységet felkeltett dualizmus állíttatnék újra vissza. A Monarchia ilynemű integritásának visszaállítása pedig a magyar integritás lehetőségének végleges sírbatétele volna. Hogy az ily irányú törekvés nemcsak feltételezés, hanem tényleg megyolt és talán ma is megvan, azt igen csattanósan bizonyítja a legitimista irányzat egyik magyar főképviselőjének néhány év előtt megjelent nyilatkozata. Gróf Károlyi József, aki tudvalevőleg néhai IV. Károly király családjának egyik bizalmasa volt, a Nemzeti Újság 1924. évi karácsonyi számában „Lequeitio" cím alatt cikket írt. Megállapítván e cikkben azt, hogy az elmúlt 400 esztendő szembehelyezte egyik részről a nemzet öncéluságának gondolatát, másik részről a Kelet határán szükséges nagyhatalmi állást a kis népek tengerében és hogy csak e két célnak összeegyeztetése lehet a Duna völgyében az állandó béke, rend és tekintély biztosítéka, a következőket írja: „Ha a Duna völgyében történelmi hivatásának 174