Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

dása nagy részt annak a politikának eredménye, melyet idegen uralkodóink és hatalmi tényezőik a magyarság ellensúlyozásául állandóan folytattak és hogy e szempontból Magyarország nemzetiségei az ország idegen dinasztiájával szemben talán bizonyos hálára kötelezettnek érezhették magukat. De nem gondolnám, hogy a legitimista irányzat hívei ezt a mozzanatot tartanák olyannak, mint amely az integritás visszanyerésére kecsegtető volna; vagy ha igen, akkor az a mellett visszanyerendő integritás értéke nagyon, de nagyon leszállna. Ha számítani lehet arra, hogy az elszakított részeknek nemcsak magyar lakossága fog visszakívánkozni, akkor ennek a számításnak sokkal szilárdabb és jobb alapokon kell nyugodnia, mintsem egy dinasztiához való ragaszkodáson. Nem a dinasztiának, hanem az államnak kell vonzania! Csak ha a Trianon előtti Magyarország egész területére kiterjedő magyar államnak mint olyannak van meg és lesz meg az er-> kölcsi, politikai és gazdasági vonzó ereje az azion élő népekre; ha ezek ezen az alapon fogják belátni, hogy jobb nekik ily államban élniök, mint a jelenlegi össze-vissza kuszált államokban, akkor számíthatunk azoknak viszatérési szándékára és visszatérésére. De hogy ezt a legitimista restauráció előmozdítaná, az hiú ábránd, üres kecsegtetés, hogy pedig kizárólag ez tenné lehetővé, az nagy tévedés, mert ha az államnak megvan az a vonzó ereje, akkor a visszatérés nem függ attól, hogy ki az uralkodója, legfeljebb attól, hogy milyen az uralkodója. II. 8. Az eddig felsorolt körülmények tehát indokolhatják a királyi szék betöltésének szükségét, de a íegitimista restauráció támogatására különösen nem hozhatók fel, mert azok az 1921 :XLVII. t. c. alapján leendő betöltés esetén ép úgy, sőt esetleg még inkább fennállnak. Ezek mellett a körülmények mellett lássuk most, mik lehetnek a legitimista restauráció veszélyei. Akik a Habsburg-Lotharingiai nemzetség főágának elsőszülöttét legitim uralkodónak és magyar királynak tekintik, ugyanazon jogalapon osztrák császárnak, cseh királynak stb. is kell tekinteniök. Ha Magyarországra nem ismerik el jogosnak azt az állapotot, mely az alaki jogfolytonosság megszakításával ugyan, de mégis a magyar alkotmány szellemével és fejlődésével egyezően állott elő, akkor hogyan ismerhetnék el jogosnak a külön létfeltétellel nem is bírt, hanem csak a dinasztia jogán létrejött és fennállott osztrák államnak helyesebben birtokösszességnek egész múltjával és történetével el172