Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

lancló ellentétben volt a nemzettel és amellyel ez az ellentét ismételt összeütközésekre és fegyveres mérkőzésekre vezetett. 4. További érvük a legitimista restauráció híveinek az ország integritásának visszaszerzése. Szinte dogmaszerüen állítják fel a tételt, hogy a területi integritás visszaszerzésének egyik legfőbb, sőt egyedüli eszköze az „örökös király" behívása s megkoronázása. Ez a tétel szem elől téveszti, hogy koronázásról nemcsak trónörökösödés esetén, hanem királyválasztás esetén is kell beszélni. Ha a megkoronáztatásnak és pedig a magyar ú. n. szent koronával való megkoronáztatásnak megvan a vonzó és redintegráló hatása, akkor ez a hatás meglehet akkor is, ha nemcsak A. mint örökös király, hanem B. mint választott király koronáztatik meg. És ha a „Szent Korona" Nagymagyarország egységének jelképe, mint Griger M. mondja (i. m. 7. lap), ez a jelkép királyválasztás esetén is fenntartható, még pedig sokkal inkább, mint olyan örökös király megkoronáztatása esetén, akinek örökös jogon megkoronázott ősei és elődei a Szent Korona területének integritását ismételten megsértették s ezáltal a trianoni szétdarabolásra utat mutattak (a XVIII. században a temesi bánság, a katonai határőrvidék kiszakításával; 1849-ben a magyar Szent Korona területének öt részre darabolásával) s meglehetős sok és nagy integritási sérelmet (Galícia, Bukovina, Dalmácia, Bosznia csatolásának mellőzése) a legutolsó időig sem orvosoltak. A koronázásnak a királyi szék bármely betöltése mellett fenn kell maradnia, mert az alkotmány biztosítéka s ezért a területi integritás biztosítását a hitlevélben és koronázási esküben fenn kell majd tartani úgy, hogy a jövendő királynak, bárhogy is töltessék be a széke, egyaránt kötelességévé kell tenni az ország integritásának a lehetőségekhez képest visszaszerzését. De hogy ily kötelesség kikötése választás által állását elnyerő királlyal szemben sokkal hatályosabban történhetik úgy, hogy az ne legyen kijátszható, mint a múltban örökös királyaink által számtalanszor történt, az kétségtelen. Ez a szempont tehát épen a választás mellett és a legitimista restauráció ellen szól. 5. Hogy újabban a „Szent Koronáról" elnevezett szövetségek tették főcéljukká a legitimista propagandát, az arra mutat, mintha a „Szent Korona" fogalmából, eszméjéből, az ú. n. „Szent Koronatanból" következnék a legitimista restauráció. S ezzel a beállítással csakugyan találkozunk. Ez azonban egyáltalán nem áll! Mert mi e tannak lényege? Az, hogy a „Szent Korona" jelenti az államot, melynek alkatrészei egyaránt az uralkodó és a nép (populus), vagy másként: „politikai nemzet"; a Szent Koronát viselő királynak a hatalma nem az ő magánhatalma, melyet maga állapított meg, vagy az államon kívül álló tényezőtől nyert, hanem az 169