Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

ható hasznot és kárt kívánom, habár csak röviden vizsgálat alá venni. Miután e tekintetben inkább a legitimista restauráció hívei réV széről találkozhatunk megfelelő fejtegetésekkel, mindenekelőtt ezekkel fogok foglalkozni. 3. Erről a részről rámutatnak mindenekelőtt arra, hogy a királyság erkölcsi erőt jelent, tekintélyt képvisel és erre minden államnak, de különösen Magyarországnak szüksége van. Ez kétségtelenül igaz. Azonban ezt az erkölcsi erőt és szükséges tekintélyt a monarchikus államforma nyújtja általában s nem csak az örökösödési monarchia. Sőt ha a dolog elvi oldalát vesszük, a választási monarchiában nagyobb erkölcsi erőt találhatunk, mint az örökösödésiben, mert ennek alapjául az a szempont szolgál, hogy az államban az nyerje el a legmagasabb állást és a legfőbb hatalmat, aki erre legalkalmasabb, legméltóbb, míg az örökösödési monarchiánál ez tisztán a születés véletlenétől függ. Ezért például Aquinói Szent Tamás is a korlátolt választási monarchiát tartja a legjobb kormányformának.1) A választási monarchiában azonkívül az önalávetésnek elve érvényesül, míg az örökösödésiben szinte természetszerűleg az alattvalóktól megkülönböztetett s esetleg azok érdekeivel ellentétes érdekű hatalom által való birtoklás jut kifejezésre. Ezért kétségtelen, hogy elvileg a választási monarchia közjogiasabb, vagyis inkább a közérdeket szem előtt tartó, mint az örökösödési, melynek már a megjelölése is a magánjogi felfogásra és magánjogi felfogású eredetre mutat. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a választási monarchia könnyen elfajulhat és akkor káros következményekkel jár, míg az örökösödési monarchiának elvi természetéből folyó nehézségek és aggályok ellensúlyozhatok, ha a monarchia alkotmányosan korlátolt. Ezért téfayleg az újkori alkotmányos monarchiák mindenütt örökösödésivé váltak. Ebből azonban még mindig nem következik, hogy minden körülmények között ragaszkodni kell az örökösödéshez és ne lehetnének körülmények, amelyek között a választás indokoltabbnak mutatkozik. Ez pedig még azt sem jelenti, hogy a választási monarchia állandósuljon valahol, hanem csak azt, hogy lehetnek körülmények, amelyek valamely államban szükségessé teszik, hogy a nép új dinasztiát válasszon magának oly kép, hogy új királyt választ és annak ivadékaira örökösödésivé teszi a királyságot. Az erkölcsi erő és tekintély tehát királyválasztással ép úgy megnyerhető, vagy talán még jobban, mint t>ly dinasztiának örökösödéséhez való ragaszkodással, amely hosszú időn keresztül szinte ál1) Summa Theologiae, 1. 2., q. CV, a. 1. és De regimim e principum lik I., cap. VI. ' 168