Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

irányzat által elfogadható megoldásra jussunk, ki kell lépni az elvek egyoldalúságából és nem azt nézni, hogy mit kíván a jogfolytonosságnak vagy egy más eszmének elve, hanem azt, hogy mi van az ország, a nemzet érdekében. Általános az a felfogás, hogy az állam szervezésének s az állami élet irányításának főelvét nem a: „fiat justitia et si pereat regnum" (érvényesüljön az elv, még ha el is pusztul'az ország) mondás fejezi ki, hanem a „salus reipublicae suprema lex esto" (az ország érdeke legyen a legfőbb törvény) s ennélfogva ebben a kérdésben is nem azt kell néznünk, mit kíván az egyik vagy a másik elv, hanem azt, melyik megoldás van az ország érdeképen. A jogfolytonosság megtartása igen kívánatos dolog különösen olyan történelmi alkotmányú államban, mint a magyar. De ezt az elvet nem lehet bálványként felállítani. Volt idő és voltak körülmények, mikor az ú. n. jogfolytonosság elve célravezető eszköznek bizonyult a nemzet érdekében s akkor helyes volt annak használata. De akkor is megesett, hogv részletkérdésekben célszerűségi okoknál fogva, eltértek a szigorú jogfolytonosságtól. Ha kitűnik, hogy a jogfolytonosság érvényesülése nem áll a nemzet és az ország érdekében, akkor nem szabad csak az elv kedvéért ahhoz ragaszkodni és nem szabad tartózkodni annak mellőzésével a kérdést megoldani. Ezért mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a királykérdés két megoldása közül melyikkel micsoda következmények járnak vagy járhatnak s azokból micsoda haszon vagy kár származhatik az országra. E tekintetben a legitimista restauráció hívei irodalmi téren, országgyűlési beszédekben, társadalmi mozgalmak, egyesületek útján meglehetős nagy és állandó tevékenységet fejtenek ki. Igen figyelemre méltó munkák jelentek meg az utolsó években is, amelyek mind azt igyekeztek kimutatni, hogy a királykérdésnek az ú. n. legitimista restauráció alapján való megoldása áll az ország érdekében. Ilyenek különösen dr. Földvári Bélának „Restauráció, legitimizmus, revizió"; a nem régen — sajnos — elhunyt Túri Béla képviselőnek: „Külpolitika és királykérdés"; dr. Griger Miklósnak: „A legitimizmus és a magyar feltámadás" című iratai. A másik irányzat részéről ebben az irányban semmi sem történik. Eltekintve néhány régebbi, a kérdést inkább alanyi szempontból tárgyaló munkától, ezen az oldalon mély hallgatással találkozunk s legfeljebb arra történik utalás, hogy a kérdés még nem időszerű. : Miután már jeleztem, hogy ha a kérdés gyakorlatilag még nem is időszerű, azzal, hogy a kérdésnek melyik megoldása áll az ország érdekében, már a gyakorlati megoldásra megérés előtt tisztában kell lennünk és ezt nem lehet csak az egyik megoldás egyoldalú megvilágítása mellett tenni, részemről most mind a két megoldástól vár167