Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

zet tovább is széttépetnék, s ezért is szükséges a kérdésnek előzetes vizsgálata, mert arra kell törekedni, hogy ez a meggyőzésnek az eszköze legyen. De ha a meggyőzés nem is volna lehetséges, az mindenesetre szükséges, hogy a magyar nemzet illetékes tényezői megegyezésre jussanak, legalább is abban, hogy amit e tekintetben a nemzet többsége — természetesen egészen szabadon és mindenféle befolyástól mentesen, — hacsak a képviselőválasztások útján is elhatároz, annak a másik irányzat minden további ellenszegülés nélkül alávesse magát. Erre az alkalomra is áll az, amit Deák Ferenc 1861. június 4-iki képviselőházi beszédében mondott: „A többség akarata fog határozni. De bármikép dőljön el a kérdés, egyet tartanéík szerencsétlenségnek a hazára nézve; ha a különböző véleményüeket keserűség választaná el egymástól. Célunk egy: a haza boldogulása." 2. A szemben álló két irányzat közül az egyik az 1920. évi I. és az 1921 :XLVII. törvénycikkek alapján áll, amelyek szerint a trónÖrökösödést szabályozó 1723. évi I. és II. törvénycikkek hatályukat vesztették és amelyek szerint ennélfogva a királyválasztás ősi joga a nemzetre visszaszállt. E felfogás szerint a királyi szék jelenleg üres s Magyarország az interregnum állapotában van mindaddig, míg királyi székét választással be nem tölti. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezután mindig választással kell betölteni a királyi széket, mert jelenthet pusztán egyszeri választást azzal, hogy a megválasztott ivadékaiban újra örökösödésivé válik a királyi szék. A másik irányzat álláspontja ezzel szemben az, hogy az 1921. évi XLVII. törvénycikk érvénytelen, mert külföldi hatalmak kényszere folytán jött létre ési mert az azt megalkotó nemzetgyűlés az abban kimondott rendelkezés megtételére különben sem volt jogosult. E^ felfogás szerint tehát az 1723:1. és II. t. c.-ekben szabályozott trónörökösödési rend ma is hatályban van s az, aki e törvények szerint a trónörökösödés sorrendjében következik, Magyarországnak „örökös királya" s hogy jogköre teljes legyen, ahhoz csak a koronázás hiányzik. Az előbbi irányzat viszont azt vallja, hogy a külföldi hatalmak beavatkozása csak alkalma volt az 1921: XLVII. t. c. meghozatalának s nem oka, mert az 1723:1. és II. t. c. hatályvesztettségének kimondása az azt megszavazó törvényhozók szabad akaratának megfelelt és a nemzetgyűlés a királyi hatalom gyakorlásának megszűnte folytán a szuverén jogot egyedül gyakorolta s ennélfogva bármily rendelkezésre jogosult volt. S mindaddig, míg újabb törvény az 1921: XLVII. t. c.-ket nem helyezi hatályon kívül, vagy nem mondja ki érvénytelennek és nem törli az Országos Törvénytárból, azt érvényesnek és kötelezőnek kell tekinteni. A két álláspont meglehetősen ellentétes, melyek között elvi kiegyenlítés alig lehetséges. De épen azért, hogy békés és mind a két 166