Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

A királykérdés megoldása Nemzcfi királyság és dinasztikus unió L 1. A választójogi törvényhozással kapcsolatba hozott alkotmányjogi kérdések természetszerűen vetik fel a királykérdést, a melyre nézve tudvalevőleg két irányzat áll egymással szemben. \ Hogy a királykérdés, akár az egyik, akár a másik irányban gyakorlatilag megoldódjék, annak még több akadálya van. Első az, hogy a nemzetben nincs meg e tekintetben az egyértelműség. Az ismeretes nemzetközi viszonyok mellett igen jelentékeny akadály a pénzügyi helyzet is, mert a királyi udvartartás költségei tetemesen megterhelnék az állami költégvetést akkor, mikor az állam igen sok elsőrendű szükséglet kielégítését kénytelen mellőzni s az adóteher máris az elviselhetetlenségig emelkedett. E tekintetben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Magyarország az összeomlásig 11,300.000 aranykoronával járult hozzá a császári és királyi udvartartás költségeihez s ennél sokkal kevesebb összegre most sem lehetne számítani, még akkor sem, ha az udvartartás csak magyar királyi volna s nem egyúttal osztrák is. Ez akadályok azonban nem zárják ki, hogy a kérdést elméletileg tárgyaljuk. Sőt ellenkezőleg, szükséges a tárgyalás minden oldalról, mert épen addig, míg a királykérdés gyakorlati megoldásának ideje el nem érkezik, szükséges, hogy a közvélemény tárgyilagos, elfogulatlan érvek alapján láthassa, a kérdésnek melyik megoldása áll az országnak és a nemzetnek érdekében. A kérdés gyakorlati megoldása egyik vagy másik irányban csupán tetszetős jelszavak hatása alatt, annak előzetes, higgadt tárgyalása nélkül mindig csak a „pucs"-szerüség bélyegét fogja magán viselni, mely általános megnyugvást nem hozhat s a kérdés rendezésének állandóságát nem biztosíthatja. A restauráció hívei nem egyszer felhozták, hogy a királykérdésnek a választás alapján való betöltése a társadalmat további ellentétekre tépné szét. Valóban sajnálatos volna, ha a magyar nem165