Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Az alkotmány főkérdései az ev. zsinaton

táskörének rovására, — szabályrendeletileg megváltoztathassa, — nem. kétséges, hogy ez a reform veszélyeket nem hozhat, a felmerülő ne­hézségek pedig, a törvény rugalmassága következtében, könnyű szer­rel elsimíthatok. Az ősi közgyűlés alkotmányvédő szerepe nem csökkön s továbbra is megmaradhat az egyházi közélet nevelő iiskolája, vala­mint az egyház ügyei iránti érdeklődés regeneráló forrása is. Egyházalkotmányunk másik alapköve, az egyházi és világi elem egyházkormányzati paritása felől sok szó esett a zsinaton és erős vi­ták dúltak az előkészítő bizottsági üléseken. A kérdésnek a történeti fejlődés ősi tradícióiban gyökerező eredményeitől vagyis a mai jogi helyzettől eltérő (szabályozása azonban nem szerepelt a zsinat program­jában, előkészítési anyagában, sőt az államfői felhatalmazásban sem, amely a zsinat tárgykörét megjelölte. A zsinat III. ülészakának első ülésén Raffay Sándor püspök nyújtott be váratlanul egy javaslatot, amely a tervezett reform pontosabb körülírása nélkül, arra hívta fel a zsinatot, hogy „az egyetemes egyház vezetésében a lelkészi elemnek nagyobb súly biztosittassék." A javaslat bőséges indokolása azonban nyilvánvalóvá tette, hogy az egyetemes egyházi felügyelő egyházkor­mányzó jogkörét óhajtja, a lelkészi elemnek az egyetemes egyház kor­mányzásába való bevonása által, megosztani, végeredményben tehát az „egyetemes püspökség" gondolatának valamelyen formában való meg­valósítására tör. E javaslattal szemben én nyújtottam be a zsinat másnapi üléisén egy ellenjavaslatot, kérvén, hogy a zsinat az E A. 12. §-áit, amely ak­ként rendelkezik, hogy „egyházunk törvényhozásában és kormányzásá­nak minden fokozatán a lelkészi és világi elemek egyenjogú befolyása sértetlenül fenntartatik", — miután e szöveg, iszószerint véve, mint elvi deklaráció, alkotmányunk egyéb rendelkezéseivel s a százados gya­korlattal ellentétben áll, de már eredé'ében is csak téves, meggondo­latlan szövegezés eredménye, — változtassa meg olyként, hogy az új szövegből a zavart és félreértéseket keltő „minden fokozatán''' hivat­kozás kimaradjon. A zsinat a két javaslatot együttesen az alkotmányjogi bizot'ság elé utasította s itt folyt le Sztranyavszky Sándor vezetése alatt a zsi­nat egyik legnagyobb és leghevesebb vitája, az elvi, egyházpoliikai és történeti argumentumok fegyvertárával, alkotmányunk egyik isarka­la'os alapelve, a hierarchia és kyriarchia küzdelmeiből kicsirázott s e küzdelmet kiegyenlítő paritás fölött. — Raffay Sándor püspök el­vileg azzal érvelt, hogy az E. A. 12. §-ában foglalt elvi deklarációt ki kell teliesíteni, illetve érvényesíteni kell az egye emes egyház kor­mányzatában és közigazgatásában is, annál iis inkább, mert e nélkül a jövendő a közegyházra nézve súlyos veszélyeket hozhat. Ezzel szem­ben az én szerény véleményem abban csúcsosodott ki, hogy a pari ás, — ha minden fokozaton nem iis, egyházunkat azonban a maga teljes egészében, globálisan felfogva, — az által érvényesült, hogy míg az egyházmegyékben és egyházkerületekben a közigazgatás az esperes, 4

Next

/
Thumbnails
Contents