Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 1-2. szám - A 14 éves korhatár a nő elcsábításánál. [1. r.]

A serdülő .gyermeknek még nincsenek olyan gátlásai, melyek a rossz megérzésében, illetve megítélésében — a nemi élet terén — biztos segítségére lehetnének, ösztöneit mindaddig, amíg csak külső befolyástól mentesen teheti, jelentkezzenek áztok bármily irányban iis, szabadon csillapítja és követi, éppúgy, mdnt ahogy elbukik azzal1 a kísértéssel szemben, amelyet pl. egy édességekkel megrakott tál gyakorol rá. S ha azután egyszer jelentkezik nála, valósággal rátör a nemi izgalom, az éhség után a legerősebb ösztön* a természet követelődzése minden eddiginél nagyobb mértékben tesizii prófoára az új vágyaktól amúgy is megzavart szervezetét. Azt sem tudja jóformán, mi van vele. Tanácstalanul áll az egész? lelkivilágát megíbollygató érzések zűrzavarában. S ha valamikor szüksége van rá, hogy kívülről kapjon segítséget a kísértések ellen, most van az. S amiint az új érzések erősebbek minden addiginál, úgy kellene minden addiginál hatásosabbnak lenni a felnőttek támogíatásának is. Mert, ismétlem, soha az életben nagyobb szüksége nem lesz felvilágosításra, tanácsra, határozott, észszerű és rendszeres vezetésre, mint ebben az időben. A valóságban mégis mit látunk? Mit tapasztal különösen a szakember, az orvos, akinek a gyakorlíatálba és munkakörébe <a kérdés elsősorban tartozik, s akii gyakorlata és munkássága révén leginkább van abban a helyzetben, hogy a lépten-nyomon felmerülő, minden a pubertás korában levőit csaknem megbénító társadalmi (hibáikba állandóan beleütközzön? Azt, hogy — szöges ellentétben a sürgető szüfcségeiléssel — az életnek ebben a legkritikusabb szakában, tudatos és előre átgondolt felvilágosításiban, ill. rendszeres vezetésében a lánygyermekeik túinyomó többségének vagy egyáltalán nincs, vagy csak alig van része. Mert álszemérem, a felvilágosításra és vezetésre rendeltek tudatlansága, közönye, vagy jóakaratú, de tehetetlen járatlansága akadálya mindannak, ami az adott esetben egyedül ok-, ész- és célszerű. Amit éppen most, az életnek nekiindulásakor„ kellene megtanulnia ós pedig jól megtanulnia a f iatal lánynak^ azt egyszerűen agyonhallgatják előtte. Vagy — ami talán még hibásaibb — mindez oly módon jut tudomására, hogy mindenre inkább lesz alkalmas, mint a helyes tájékoztatására a testében-lelkében végbemenő nagy változásokról. Lévén a felivilláglosítók legtöbbször felelőtlen egyének, alárendelt és alantas személyek, legjobb esetiben barátnők, akiktől igazán nem lehet elvárni, hogy a szakembernek vagy közvetlen hozzátartozónak sem könnyű feladatot megfelelően oldják meg, még jóhiszeműségük esetén sem. Pedig hányszor hiányzik a jóhiszeműség is. Nem kívánok most arról szólani, hogy a gondolatok, melyek egy fiatal teremtésben a fejlődése ezen évei alatt burjánzottak fel, hathatnak károsan esetleg az egész életén át — a kérdés egyébként is sokkal inkább az orvosnak, mint a jogásznak a tárgykörébe tartozó — csak az okot kívánom itt hangsúlyozni, mely miatt a lánygyermek, életének ebben a szakában véleményem szerint szabad akaratelhatározásra képesnek még nem tekinthető. 24