Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 1-2. szám - A 14 éves korhatár a nő elcsábításánál. [1. r.]

Amennyire természetes folyamat ugyanis a pubertás jelensége az emberiséig fajfenntartásának a szolgálatában, annyi külső és belső zavart okoz az egyén élete folyásában. Sok esetbejn ragadja olyasmire, amit előzetesen, a nemi ösztön hiányában, a kritikus idiő eltelte után pedig gátlásai íejrej éneik a növekedésével, el nem követne. A pubertás korának tudatzavara nézetem szerint három irányban dis érezteti egyidejűleg ia hatását: 1. helytelenül észlel, 2. az észlelt benyomásokat rendellenesen dolgtozza fél, vagyis helytelenül következtet, rosszul becsüli fel a következményeket, 3. a természetes ösztönöket, köztük a legerősebbiket, a nemi ösztönt, fokozza. De ha el is tekintünk aiz ily módion az ítélőképességben is fennálló csökkentértéküségtől, bizonyára percig sem lehet kétséges, hogy a pubertás korában levő lánynak a hozzájárulását egy olyan cseüekményhez, mely éppen az ő benne is fokozottan élő ösztönnel azonos irányú, azt legkevésbbé sem lehet öntudatosnak és szándékoltnak tekinteni. Annál kevésbbé, mert a tudat elhoimályosultságia egyúttal megszünteti mindazokat a gátlásokat is, melyek alkalmasak lqhetmémek rá, hogy a lányban, fiatal kora ellenére, kialakítsák az erkölcsi felelősségérzést. A csábítás egész kérdése — mint látni fogjuk — azon fordul meg, hogy érvényesnek tekinthető-e a hő beleegyezése a merni érintkezésbe vagy sem. Nos, szerintem, a pubertásnak a serdülő lány egész gon' dölatkörét a nemiségre kényszerítő ereje egyáltalán nem lehet rá alkalmas, hogy hatása alatt érvényes beleegyezés születhessen. Mert ha indokolt az előbb említett felfogás, hlojgy a felelősség megállapítása ne tisztáin a belátási képességtől tétessék függővé — mely képesség tisztán csak az értelem tartozéka s jóval a megkívánt 14. év alatt is meglehet már — hanem ezen kívül az aJkalratelhatározási képességtől és az erkölcsi felelősségérzet fennforgásától! is, úgy a pubertás korában levő lánygyermek beleegyezésének az érvényességéről szinte szó sem lehet. Következéskép a 14 éves korhatár olyan mértékben lenne emelendő, hogy az új korhatárt betöltött minden lány legalább a pubertás előbbi tágabb értelemben vett korának legyein utána. Ez a korhatár a betöltött 16. esztendőben lenne szerintem megállapítható. Súlyosbítva íazzal a megszorítással, hogy a csábítások magánjogi eseteiben mentességet a jogi következmények tekintetében semmiféle tévedés nem biztosítana. Ez utóbbi álláspont érvényesülhetésének ezidőszerint, tehát a 14 éves korhatár esetében, nincs semmi akadálya. Ha idősebbet mutat is ugyanis egy .gyermeklány a tényleges koránál, semmisetre sem mutat annyival idősebbet, hogy egész megjelenéséből, magatartásából, modorából a vétkes férfi legalább annyit ne látna, hogy egészen fiatal llánnyal van dölga, s hogy általában a csak valamennyire is óvatos emberiben kétség ne merülne fel a tdkintetben, hogy a törvényes korhatárnak a lány utána van^e már. Ilyen módom, vagyis megközelítő pontossággal megállapítani valakinek a korát, egyáltalán nem olyan nehézség, ami könnyen le nem győzhető, akár csak pár érintkezés után is. Hiszen adott esetben gyakran maga a bíróság is csak egyszerű meg25