Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 1-2. szám - Szántóházi és dénesfalvi Szánthó Gyula dr. sárospataki jogtanár emlékezete. 1846-1930

a főiskola egyik kitűnő intézményét, amely még az országos hírű Kövy Sándor professzor vezetése alatt nyílt meg 1793-ban, látta összeomlani, amely pedig oly sok kiváló jogászt nevelt a hazának. De azért élete végéig sem szűnt meg remélni a jogakadémiának régi fényében való feltámadását. Szánthó Gyula dr. ősi, evangélikus családból született 1846 augusztus 5-én Miskolcon. Atyja gimnáziumi tanár, később igazgató^ anyja Hutter Sarolta volt, akik fiukat gondos és vallásos nevelésben részesítették. A gimnázium I—III. osztályát a miskolci református, a IV—VI. osztályt pedig az eperjesi evangélikus főgimnáziumban kitűnő eredménnyel végezte. Itt tanult meg németül is. A VII—VIII. osztályt és az érettségi vizsgát a miskolci ref. főgimnáziumban, ahol magánúton a francia nyelvet is elsajátította, kitűnő eredménnyel tette le s 1864-ben, mint 18 éves ifjú, iratkozott be a budapesti egyetem jogi fakultására. Jogásztársai voltak többek között Darányi Ignác, a későbbi fö.ldmivelésügyi miniüsizter, Concha Győző, Pulszky Ágast és Beöthy Zsolt, a későbbi elgyeiteimi tanárok fis. A jogászifjúiság életében nagy szerepet játszott, mit bizonyít az, is, hogy IV. éves joghallgató korában, 1867— 68-iki iákoÜai éviben, a Jogász Segélyző Egylet elnökévé választották. Jqgi tanulmányainak elvégzése után, 1868 augusztus Inén Borsodvármegye törvényszékénlől kezdte meg pályafutását, itt működött három éviig, miilközlben megszerezte a jogtudományi doktorátust. Ez a szolgálat azonban nem elégítette ki lelki vágyát s 1871-ben lemondott arról, főleg azért, mert Wenzel Gusztáv éis Pauler Tlivadiar volt tanárainak biztatására élethivatásául a tanári pályát tűzte ki maga elé. Két éven keresztül azután komolyain és céltudlatosain kéte&üHt fis erre. S amikor Vécsey Tamás, az eperjesi jogakadémia római jogtanára és igazgatója, akit 1874. íeíbr. 27-én a budapesti egyetemire neveztek ki a római jog tanárává, értesült lerről, kiieszköZiöHte, hagy ai kolHéJgtium elöljárósága meghívta őt 1874 március 9^én a római jogi1 tanszéken való elődadások tartására. Itt kezdte meg azután a 28 éves ifjú, 1874 április 12-én, előadásait, ahol még ugyanezen év június 29nén megtartott kollégiumi pártfogósági közgyűlés ebben az, állásában megerősítette.1) Eperjesen azonban csak egy évig működött, mert 1875-ben báró Vay iMiklós, a tiszáninneni ref. egyházkerület fogondnoka kezdeményezésére a sárospataki jogakadémiára hívták meg a római jogi tanszékre. Székfoglalóját „A római jog jelentősége a modern jogéletben" címmel tartotta meg. Itt működött azután megszakítás nélkül 35 éven át 1910 nyaráig, amikor nyugalomba vonult. Előadásainak litografált kézirata „A római jog külső töfrtónete és institúciói" címén 1894-ben került közkézre, mely után 1895-ben kiadta, a „A római jog hatása hazai jogunk és a tudomány fejlődésére" című mélyenjáró művét. Ezt követte 1908ban avatott kézzel megírt emlékezése Ballagi Géza idr. tanártársáról. 1) Hörk J.: Az eperjesi ev. ker. collegium története. Kassa, 1896. 243—244. 1. Meglepő, hogy ez a munka a tanárok élettörténetéről írt részében őt nem említi meg, ami, úgy látszik, arra vezethető vissza, hogy csak egy évet töltött Eperjesen. 18