Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 9-10. szám - A részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelőssége

gatók kártérítő felelőssége annyira szétfolyó és disztinkció nélküli, hogy a gyakorlati alkalmazás nem képes a felelősséget hatékonyait és kétségtelenül megállapítani. Szerinte igen nagy hiánya a Kt. szabályozásának, hogy nem jelöli meg elég világosan a kártérítésre jogosultak személyét . . . külön törvényes rendelkezések nélkül iltjt tehát konkurráló .kártérítési követelések kele'.keznek, amiknek függetlensége és önállósága is vitatható és amelyek arra vezethetnek, hogy egy és ugyanazon kárnak a megtérítését különböző alapokon többefii követelhetik az igazgatótól. Természetes, hogy ia Kuncz-féle tervezet szerint is, felelnek ae igazgatók magának a társaságnak minden olyan ténykedésárt, amely kárt cíkoz, ám a Kt. 189. §-ával sfcemben ez a tervezet már nem engedi érvényesülni azt a szabályt, hogy a társaság követelése még az esetben is megáll, ha a vétkes cselekmény közgyűlési határozaton alapszik, mert mint Kuncz igen találóan említi, ez a rendelkezési mai részvényjogunkban a részvénytársasági hatalommegosztást állítja a fejetetejére, amidőn a közgyűlésnek alárendelt közeget a felelősség teki»tetében magával a társasággal szemben is a közgyűlési felé emeli. Kuncz szerint tehát nagyon helyesen a társaiság viseli a közgyűlési határozat következményeit. A Kuncz-féle tervezet annyiban is eltér a Nagy Ferenc-féle falfogástól, hogy a hitelezők kártérítő követelésének elismerésénél és szabályozásánál tervezete mindenekelőtt arra a körülményre van figvelemmel, hogy a hitelezőt követelésének kielégítésére a jog elsősorban adósa, a társaság ellen illeti meg. Ata igazgató elllen a hitelező csak aikkor fordulhat, ha a társaság nem fizet és csak akkor és csak azt követelheti az igazgatótól, aimiit a társaságtól nem tudott megkapni, a hitelezővel szemben tehát a felelősség mindenekelőtt szubszidiárius, arról nem is szólva, hogy a tervezet ezt a felelősséget csak olyan taxatíve felsorolt kötelességszegések esetén állapítja meg, mely a hitelező érdekeit közvetlenül sérti s csak iákkor nincs helye e íkártérítő követelés tájrgyi megszorításának, ha »a hitelező közvetlen érdeksérelme forog fenn, amikor is a hitelezőnek szubszidiárius követelését önálló és független követeléssé erősíti. Ha tehát az igazgató törvényellenes ténykedése közvetlenül sérti a hitelező érdekét, a társaságtól kielégítést nem nyerő hitelező követelése független lesz attól, hogy az igazgatóság befolyásit alatt álló közgyűlés minő magatartást tanúsít. De az újabb általános bíród gyakorlatra támaszkodva, ai Kuncztéle tervezet annyiban is eltér Nagy Ferenc felfogásától, hogy a részvényest az igazgatók ellen a társaságnak okozabt kár címén önálló követelés nem illeti meg, mert az igazgató nem az egyes részvényessel, hanem a társasággal szemben áll jogviszonyban: Ibehát kötelezettsége is a társasággal szemben keletkezik.3) 3) A bírói gyakorlat túlnyomó része arra az álláspontra helyezkedik, hogy ar. igazgatóság a társaságnak okozott kárért a részvényesnek nem felel (C. 844/1894. 140