Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 1-2. szám - A nemzetközi viszályok gazdasági háttere

keket is. Hiszen a ritkább népességű országok inkább mezőgazdasági jellegűek szoktak lenni. Politikai zavarok azonban könnyen megbonthatják ezt az egyensúlyt. Ily helyzetet látunk manapság is, amidőn a világháború nyomában járó politikai elhidegülés és vele kapcsolatosan részben rövidlátó nemzeti önzés akasztja meg a világkereskedelem folyását. A világgazdasági válság is hozzájárul ahhoz, hogy manapság a legtöbb országnak éppen elég gondja van saját emberei munkájának foglalkoztatásával. A munkanélküliség többé-kevásbbé mindenhol fájó jelenség. Attól tehát méltán idegenkedik a többi ország, hogy munkanélküliségi helyzetét külföldi munka behozatalával tetézze. Ezt teszik nevezetesen a ritkább lakosságú országok is. Bevándorlási tilalmakkal akadályozzák meg külföldi munkáskezek beözönlését és egyúttal mindent elkövetnek saját iparosodásuk fellendítésére. A túlnépesedett országok számára ilyképen eldugulnak azok a szelepek, amelyeken át korábban kivihették emberi munkafeleslegüket. Túlnépesedésük egyre veszélyesebb feszítő erővé válik és a nemzetközi helyzetre egyre súlyosalbb nyomást gyakorol. Minél nagyobb a feszítő erő, annál sürgősebben és annál kíméletlenebb eszközökkel igyekeznek a ritkább népességű országokat elzárkózó álláspontjuk megváltoztatására bírni. Mindenképen arra törekszenek, hogy vagy kivándorlásuknak, vagy pedig ipari kivitelüknek újból szabadabb utat nyissanak. A hatalmi téren megközelítőleg egyforma erejű országok között ennek a törekvésnek kereskedelmi szerződések laz eszközei. Régóta bqvett és többé-kevésbé békés eszközök. Külső megjelenésükben végnélküli nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokról van szó. Kétoldalú, háromoldalú vagy többoldalú tárgyalásokról. Közös céljuk az egészségesebb nemzetközi munkamegosztás; a felek mindegyike mégis lehetőleg egyoldalú előnyöket igyekszik magának biztosítani. Olyan előnyöket, amelyek lehetőleg saját munkanélküliségén könnyítenek. Ha ezt az álláspontot a ritkább lakosságú országok is erősen hangsúlyozzák, a túlnépesedett országok vajmi keveset érhetnek csak el munkafeleslegüknek lecsapolása terén. A kereskedelmi szerződések körüli tárgyalások ilyképen a világgazdaságnak állandóan súrlódási felületei maradnak; a belőlük sarjadzó súrlódások miégis többé-kevésbbé rövidebb lejáratú gazdasági zavarokhoz szoktak csak vezetni. Amidőn viszont két oly ország kerül egymással szembe, amelyek közül az egyik hatalmilag sokkal erősebb, mint a másik, akkor még ma is a gyarmatosítás gondolata kerül előtérbe. Különösen akkor, ha a gyenge országnak hatalmas külföldi pártfogói sem akadnak. Régi tapasztalat ugyanis, hogy egy külföldi országot akkor tudunk legkönynyebben kivándorlóink és iparcikkeink befogadására kényszeríteni, ha előbb gyarmatunkká tesszük. Ennek az elvnek útján alakultak ki a mult század folyamán a mai hatalmas gyarmatbirtokok. A mai helyzetet azonban éppen az a körülmény nehezíti, hogy a könnyebb szerrel gyarmatosítható és gyarmatosításra érdemes területek a mult század folyamán gyarmatokká is váltak már. A gyarmatosításra váró terület mára nagyjában elfogyott. A túlnépesedett és politikailag hatalmas országok helyzete annál súlyosabb. Lakosságuk különböző ütemben bár, 4