Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 7-8. szám - Összehasonlító szemelvények az osztrák és a magyar polgári perjog köréből. [2. r.]

erre példát adott többek között a nagy jogász papyrologus Mitteis és a classica filológia nagy mestere, Wilcken, a papyrologia terén még ma is nélkülözhetetlen alapvető munkájukkal.2) Ha az orvostudomány, a mathematika, a különféle természettudományok és theologia nem is nyert oly sok kútfőt a papyrusokban. mint például a nyelvészettudomány vagy a jogtudomány, a sors teljesen mostohán azokkal a tudományszakokkal sem járt el, — mondja helyesen Preisendanz. Szerző művében, mintegy megeleveníti a bemutatásra kerülő új tudományt: a papyrologiát, mert nemcsak az egyes papyrologiai monográfiákat, kútfő-publikációkat és papyrus-kommentárokat ismerteti, hanem azokkal az idézett művek íróit és kiadóit is bemutatja a szerző. Felvonultatja az olvasó előtt a papyrologusok hosszú sorát. A papyrologia elhalt munkásai mellett az élő papyrologusok lépnek az olvasó elé, — a nagyok (Mitteis, Wilcken, Wenger stb.) mellett ott látjuk azokat a neveket is, kik olykor csak egy-egy kisebb közleménynyel vagy cikkel váltak a papyrologia munkásaivá. Ezen felsorolásnál Preisendanz a leggondosabban gyűjtötte össze az anyagot. Preisendanz művében a papyrustudomány alapjaihoz megy vissza s műve elején (11. s köv. 1.) a papyrus-pálma és az abból készített íróanyag ismertetésével találkozunk. A középkori nyugateurópai kultúrállamok sok évszázadon keresztül használták a pergament mellett a papyrust íróanyagul. A Merovingok és a pápák irattáraiból származó papyrusokra támaszkodott kezdetben a papyrologia, ezekre a kútfőkre alapították megállapításaikat a papyrologia legelső munkásai, kiknek lelkesedése nem volt kisebb, mint a modern papyrologusok szakmaszeretete, A papyrologusok között a két francia bencés szerzetes: Mabülon és Montfaucon valamint az olasz Maffei voltak az elsők. (14. 1.) A középkor, görög nyelvű, irodalmi tartalmú, valamint különféle jogügyleteket tartalmazó papyrusai után, a középkori latin nyelvű papyrusokat ismerteti részletesebben (18-40. lapok), majd a herculanumi papyrusokkal foglalkozik beható részletességgel. A papyrus-pálma rostjaiból készült íróanyagon kívül ólom és viasztáblákat is sűrűn használtak íróanyag gyanánt (60—63. 1.) és pedig nemcsak a korai középkorban, hanem az újkorban is. Nagyon kevés papyrust találtak Egyptomon kívül eső területeken; néhány levél vagy okirat csupán, melyet egyptomi görögök írtak távol hazájuktól. A továbbiak során szerző megemlékezik az Avroman hegység (perzsa Kurdisztánban) egy szikla üregében talált és szőlőbérleti szerződéseket tartalmazó1, valamint Dura-Europos (Mezopotámia) városkából származó papyrusokról (64—66. 1.). A papyrologia alapvető kérdései után, a továbbiak során az újabbkori papyrologia ismertetésébe kezd Preisendanz. A modern papyrologia a Charta Borgiana 1778-ban történt felfe2) L. Mitteis und Wilcken: Grundzüge und Chrestomathie der Papyruskunde Leipzig—Berlin 1912. I. Band : Historischer Teil II. Band: Juristischer Teil. 122