Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 7-8. szám - Összehasonlító szemelvények az osztrák és a magyar polgári perjog köréből. [2. r.]

dozésével kezdődik. Szerző részletesen ismerteti ennejk a papyrusnak felfedezése körüli romantikus történetet. Egy üzleti ügyei elintézése céljából Egyptomban megfordult kereskedőnek bennszülött arabsok több papyrustekercset kínáltak megvételre. A kereskedő egy tekercset meg is vásárolt, míg a többi, mintegy ötven papyrust, az üzleti reményekben csalódott bennszülöttek elégették és gyönyörködtek azoknak a füstjében. A kereskedő által megvett papyrus későbben Stefano Borgia nevű bíbornok tulajdonába került, akitől kapta a papyrus a Charta Borgiana nevet. A papyrus, tartalmánál fogva nagy jelentőséggel nem bír és csupán történeti jelentősége van annyiban, hogy ez volt az első egyptomi papyrus, amely a papyrus-kutatási kedvet felkeltette. A papyrust jelenleg a nápolyi museumban őrzik. A továbbiak során Preisendanz beszámol (70—108. 1.) részletesen a régi papyrusleletekről, ú. m. a francia expeditio eredményéről, a vatikáni papyrusokról, egyes gyűjtők tulajdonába került papyrusokról (pld. James Bruce) a serapeum-i, a memphis-i, sakkara-i, thebe-i, az ú. n. thebei varázs-papyrusokról (91—95. 1.), a byzantini korszakból való panopolis-i papyrusokról, az elephantine-i papyrusokról, Hypereides hat szónoklatát tartalmazó leletről, valamint azoknak a publikációiról és pedig a legrégibb kiadásoktól kezdve a legújabbakig, külön-külön Itáliában, Ausztriában, Angliában, Hollandiában, Franciaországban és Németországban. A régebbi papyruspublikációk és az arra vonatkozó irodalom szakszerű és alapos kritikája után a fáyum-i leletekkel kezdődő legújabb-kori papyrologiára tér át a szerző, majd a Papyri Erzherzog Raineri részletes ismertetésébe kezd és ezzel kapcsolatban méltányolva Karabacek és Carl Wessely kutató munkásságát, ismerteti és bemutatja azoknak tudományos értékét. Rainer főherceg papyrusgyűjteménye Wessely (halála óta Hans Gerstinger szakavatott vezetése, illetve felügyelete alatt áll, így van remény arra, hogy általa abból a gyűjteményből még értékes publikációk látnak napvilágot. A 124. s köv. lapokon, Preisendanz a tervszerű papyrusásatások történetét ismerteti részletesen és felsorolja a (helyszíni kutatásokban résztvevő neveket és az elért eredményeket. Preisendanz az angolok közül felsorolja Flinders Petrie^t, Grenfell-t, Hunt-et, Johnson^t, Thomson-i, Kenyon-t és Bell-t. Nagyon kimerítően tárgyalja a továbbiakban (160—211. lapok) a német papyruskutatást és azt nem kezdheti nagyobb névvel mint Theodor Mommsen nevével, ki agg korában felismerte a papyrologia nagy jelentőségét és munkára serkentette a romanistákat a papyrologia terén. Már a fayumi leletek előtt ismerte fel Mommsen a papyrologia nagy jelentőségét és ő maga is számos tanulmánnyal sietett részt venni ezen új, kialakulóban levő, tudományszak kifejlesztésében. Wilcken Ulrich eredményes papyrusásatásairól Herakleopolis Magnaban és Wilcken nevezetes Ostraka-művéről és végül legmaradandóbb alkotásáról, az „Archív für Papyrusforschung" című vaskos kötetekben megjelenő nívós folyóirat alapításáról emlékezik meg szerző. Oldala123