Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 1-2. szám - A nemzetközi viszályok gazdasági háttere

sága. Számos cikket drágábban, tehát több anyagi áldozattal és fáradsággal kell az ország területén előállítanunk, mint ha külföldről szerezhetnők be őkeit. így szükségleteinket általában alacsonyabb fokig tudjuk csak kielégíteni és gazdasági jólétünk megfelelően sülyed. Nagy (hangsúllyal kell tehát megállapítanom, hogy a világgazdasági együttműködés általában magyoblb gazdasági jóllétet biztosít, miint a nemízetgazdasági elzárkózás. Ezt az alapvető igazságot ellenkező irányú, múló érvényű kísérletezések meg nem változtathatják. Annál nagyobb jelentőséget kell tehát tulajdonítanunk a nemzetközi gazdasági egyetértés kebelében támadó zavaroknak. Ezek ugyanis megbontják a világgazdasági munkamegosztást és kemény következetességgel szorítják le gazdasági jólétünket. A világgazdasági zavaroknak általában kétféle csoportját szoktuk megikülöniböztieitnii. Az egyiket rövidebb lejáratú és aránylag gyakrabban ismétlődő rázkódtatások idézik elő, míg a másikat nagyobb hullámhosszú okokra vezethetjük vissza. Az első csopointlba tartozó okoik közül a különösen jó vagy különösen rossz mezőgazdasági termést, kisebb politikai zökkenőket vagy az árupiacoknak és tőzsdéknek időszakos összeroppanásait említhetném. Ezek idézik elő azt az aránylag rövidebb hullámú világgazdasági konjunktúraváltozást, amely több mint egy évszázad óta 7—10 éves időközökben szinte ijesztő szabályossággal sújt bennünket. A második csoportban nagyobb politikai vagy társadalomgazdasági rendszerváltozások, nagyobb háborúk és a népesség különböző ütemű szaporodása játszák a legfontosabb szerepet. Ezekből az okokból hosszúlejáratú, több évtizedig vagy esetleg évszázadokig tartó zavarai eredhetnek világgazdaságunknak. Az ilyen hosszú hullámú változások irányát irányvonalnak vagy — nemzetközi kifejezéssel — trendnek mondjuk. A hosszúlejáratú irányvonal és a rövidebb konjunkturahullám egymás mellett vagy, helyesebben, egymás felett futnak: a hosszú trendhullámnak tetején mintegy taraj hullámként fut végig a rövidebb konjunkturahullám. Előfordulhat mármost, hogy a hosszúlejáratú trendvonalnak hullámvölgyével a rövidebb konjunktúrának hullámhegye találkozik össze. Ilyenkor az általában nyomott gazdasági helyzetben bizonyos fokú könnyebbülést tapasztalunk. Többször tanúi voltunk azonban oly helyzeteknek is, amidőn a kétfajta hosszúságú hullám mélypontjta esik időben egybe. A világgazdaság ilyenkor éli legválságosabb éveit. Világgazdasági válságunk, amelyből az utóbbi két év folyamán lassanként mégis kilábolni kezdtünk, a hullámvölgyek ilyen összetalálkozásának tekinthető. A későbbi jövő történeti távlatában talán világosabban fogjuk még látni, hogy a világháború hosszúlejáratú gazdasági hanyatlást indított útjára. Ennek fokozatos elmélyüléséhez 1929-ben a konjunktúrának rövidebb lejáratú összeroppanása is hozzájárult még. Innen keletkezett világgazdasági válságunk szokatlan mélysége. A világgazdasági zavarok okainak ebből a sokféleségéből ragadjunk ki és nézzünk meg közelebbről egyet. Egyikét a legfontosabbaknak azon okok közül, amelyek a hosszúlejáratú zavarokat okozzák: a földkerekség lakosságának különböző ütemű szaporodását. Nyilvánvaló, 2