Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 7-8. szám - A bűnvádi eljárás és a közigazgatás kapcsolatai. [2. r.]

nak az alapja. A vádlónak azonban a „büntetendő cselekmény" tényelemei felől kell tájékozódnia; a nyomozás teljesítőjének tehát ismernie kell azt, hogy mik a tényelemei a büntetendő cselekménynek, a felelősség és a beszámítás alkalmazásának. Ezeket pedig a büntető jogszabályai foglalják magukban. Ha azonban hatályos büntető perrendtartásunk szabályait nagyobb összefüggésben, a gyakorlati vonatkozásokra is kiterjedően vizsgáljuk, azt meg kell állapítanunk, hogy a nyomozás a gyakorlatban rendszerint meghaladja az említett nagy vonású, a részleteket mellőző tájékoztatás kereteit. Hangsúlyozom, hogy ezek a vizsgálódások ezidőszerint hatályos büntető eljárási szabályainkon alapulnak. Ha ugyanis arra az esetre gondolunk, hogy a vizsgálatot senki sem indítványozza, hogy a kötelező vizsgálatnak a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről rendelkező jogszabályainkban egyébként is szűkebbre szabott egyik esete sem forog fenn, hogy a vádirat ellen — a kifogás helyénvalóságának esetében sem — terjesztettek elő kifogást, hogy a közvetlen idézésnek sincsenek meg a feltételei, az ügy egyenesen a főtárgyalásra kerül. Az eljárási jognak ezek a szabályai — a vizsgálat mindenhatóságának és a főtárgyalással versenyző részletességének múltbeli rezdüléseként — szinte öntudatlanul késztetnek a nyomozásnak az elsekélyesedés veszélyeit elérő indokolatlan túltengésére. Pedig a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930: XXXIV. törvénycikknek számos rendelkezése már a tételes jogszabály erejével is mutatja az utat az előkészítés elegendő, kellő, gyors és expeditív berendezésére. Az ítélőbírák és ügyészek fegyelmi felelősségéről szóló 1936: III. törvénycikknek a fegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezései pedig a büntetőeljárásjogi törvényalkotás számára is követendő utat mutatnak az előkészítő eljárás helyes szervezésének irányában. A bűnvádi eljárás és a közigazgatás most tárgyalt kapcsolatában komoly és nemesen hasznos feladat vár a közigazgatás munkásaira is annak biztosítása érdekében, hogy a büntető igazságszolgáltatás folyamatának kezdő szakában az előkészítés legyen teljes, de semmiesetre se legyen öncél a tárgyalás teljességének igénylésében. A bűnvádi eljárás és a közigazgatás most tárgyalt kapcsolata azt is világosan szemlélteti, hogy a bűnvádi eljárás előkészítő tennivalóit végző közigazgatási szerveknek ismerniök kell nemcsak az anyagi büntetőjognak, hanem az eljárási jognak a szabályait is. Elegendő ebben a tekintetben arra utalni, hogy hatályos büntetőeljárási szabályaink szerint a szemlének, lefoglalásnak, házkutatásnak, személymotozásnak, előzetes letartóztatásnak elrendelése és foganatosítása rendszerint a vizsgálóbírónak, illetőleg a járásbíróságnak a hatáskörébe tartozik, azonban halaszthatatlan szükség esetében mindezeket a cselekményeket a rendőri hatóság — tehát közigazgatási szerv — is elrendelheti. Az elrendelés és foganatosítás mint funkció szükségessé teszi az elrendelésre és foganatosításra vonatkozó eljárásjogi szabályok ismeretét; ezek a szabályok pedig behálózzák a bűnvádi eljárás egész területét. Folytatni lehetne a szemléltetést annak kiemelésével, hogy bizonyos előkészítő cselekmények teljesen ki vannak véve a rendőri ható102