Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 7-8. szám - A bűnvádi eljárás és a közigazgatás kapcsolatai. [2. r.]

összegyűjtése fogható fel, tehát nem csupán az előkészítő cselekményeket végző szervek közszolgálati viszonyait tekintve, hanem az eljárás természete szerint is közigazgatási természetű működés. Nem változtat ezen az, hogy az előkészítő eljárás körében bizonyos garanciális cselekményeket — mint pl. a levelek, táviratok és egyéb postai küldemények lefoglalását, tanuk megesketését — a most vázolt szervezés a bíróság számára tartaná fenn. Ez a fenntartás nem azt jelenti, hogy az illető cselekmény foganatosítása a bírói funkció körébe tartozik, mert hiszen általános elvként hirdetjük, hogy az ügy érdemleges eldöntését előkészítő adatgyűjtés természete szerint nem bírói funkció, csupán arról van szó, hogy a bűnvádi eljárás előkészítő szakában elkerülhetetlen személyes szabadság és egyéb hasonló fontos jogkorlátozás a bírói tekintély fokozottabb védelme alá helyeztetnék. VII. Hatályos büntetőjogszabályaink a bűnvádi eljárás előkészítő szakában a következő kapcsolatokat állapítják meg a közigazgatással. A Bp. az előkésztésnek igen széles teret ad. Ismeri az ügyféli előkészítést; a nyomozást, a bírói előkészítést: a vizsgálatot, a bírói testületi előkészítést; a vád alá helyezést s ezek betetőzéseként a főtárgyalási elnök által végzett előkészítést. — Az ügyféli előkészítést, a nyomozást a kir. ügyészség irányítása mellett a rendőri hatóságok és közegek teljesítik. A bűnvádi eljárásnak és a közigazgatásnak ebben a kapcsolatában mind az anyagi büntető jogszabály ok, mind az eljárási jogszabályok széles körét felölelő ismereteket feltételező mérlegelő tevékenység hárul a nyomozást teljesítő közigazgatási szervekre. A nyomozás ugyanis rendeltetésénél fogva magában foglalja a tényállás körülményeinek megállapítását, a bizonyító adatok kipuhatolását, a bűncselekmény nyomainak megőrzését s a cselekmény elkövetésére használt eszközök megszerzését és biztosítását, a cselekmény elkövetéséről tudó tanuk felkutatását, azoknak az elkövetés körülményeire kihallgatását, s az elkövetők rendelkezésre állásának biztosítását. Ezeknek a nyomozati cselekményeknek célravezető foganatosítása el sem képzelhető az anyagi büntetőjog általános és különös szabályainak alapos ismerete nélkül, hiszen ezek a szabályok tartalmazzák azokat a jogi elemeket, amelyek alkalmazásához szükséges tényelemek felderítése épen a nyomozás feladata. Igaz ugyan, hogy a Bp. 83. §-ának rendelkezései szerint a nyomozás célja a vádló tájékoztatása arra nézve, hogy van-e helye vád emelésének s a Bp. azt is elrendeli, hogy a nyomozás ezen a határon túl nem is terjedhet. Ha ezt a jogszabályt a bűnvádi eljárás és a közigazgatás most tárgyalt kapcsolatának szempontjából elemezzük és olyan rendelkezésnek tekintjük, amely a gyakorlatban következetesen és teljesen érvényesül, akkor sem juthatunk más következtetésre, csak arra, hogy a nyomozás tennivalóinak pontos ellátása végett feltétlenül szükség van a büntető jogszabály ok említett mértékű ismeretére. A nyomozás körének a Bp. 83. §-ában meghatározott szubjektív értelmű körülhatárolása legfeljebb azt jelenti, hogy a vádló nagyobb vonalú, a részleteket fel nem ölelő adatgyűjtés álapján is megszerezheti azt a tájékozottságát, amely az ő fellépésének vagy passzívitásá101