Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 7-8. szám - A bűnvádi eljárás és a közigazgatás kapcsolatai. [2. r.]

szabályozását elvi alapon, következetesen, a gyakorlati cél elérésének reményével meg lehet valósítani. A bűncselekmény elkövetésének, az elkövető felelősségrevonásának és a felelősség következményeinek a megállapítására irányuló ténykedés természete meglehetős természetszerűen hozza magával azt, hogy az eljárásnak az ítélet meghozataláig tartó folyamata legalább is egy előkészítő (felderítő) és egy döntő részre tagozódjék. Ennek az elvnek a felismerése nem is hosszú történeti múltra tekinthet vissza, minthogy még a XIX. század büntető perrendtartásában is az ügydöntőszak voltaképen az írásbeliség és a hivatalból nyomozás elve alapján berendezett vizsgálat volt. A büntető igazságszolgáltatás gyakorlati célját tekintve, az előkészítő eljárás helyes szervezésének mindenekfelett álló követelménye az, hogy az előkészítés csak a feltétlenül szükséges adatoknak expeditív, gyors és felesleges zaklatásoktól mentes, az igazság kiderítését és a terhelt emberminőségét egyaránt figyelemben részesítő beszerzésére irányuljon. Ezt a büntető jogpolitikai vezérelvet olyan szervezés juttatná gyakorlati megvalósulásra, amely csak egyetlen előkészítő eljárási szakot iktatna be a bűnvádi eljárás szerkezetébe. Ennek az egyetlen előkészítő szaknak főcéljául a vádló tájékoztatását jelölné meg s figyelembevéve a büntető igazságszolgáltatás gyakorlati céljait is, azoknak az adatoknak a beszerzésére szorítaná, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy van-e helye főtárgyalás tartásának. Az előkészítő eljárás vezetését a kir. ügyészség kezében kellene összpontosítani s meg kellene szervezni a külön igazságügyi rendőrséget, amely a büntetendő cselekmények felderítése és az előzetes tájékoztatás céljából a kir. ügyészség rendelkezésére állana. A gazdaságosság elvének érvényesítése végett természetesen gondoskodni kellene az elkövetett büntetendő cselekmény nyomainak megőrzéséről és a bizonyítékul szolgáló tárgyak megszerzéséről, szükség esetében a gyanúsított személyének biztosításáról. Az előkészítő eljárás berendezésére irányuló megfontolásnak ki kellene terjeszkednie annak részletes meghatározására, hogy a megőrző, megszerző és biztosító intézkedések közül melyeket foganatosíthatna a nyomozó rendőrség minden esetben feltétlenül, melyeket csak kivételesen és melyeknek a foganatosítását kellene a kir. ügyészség részére fenntartani, esetleg bírói szerv feladatává tenni. A bűnvádi eljárás és a közigazgatás ilyen szervezés mellett is szoros kapcsolatba kerül az előkészítés szakában, sőt ez a szervezés, amely az elérhető legnagyobb egyszerűséggel, gyorsasággal és gazdaságossággal oldhatná meg az előkészítő eljárás feladatait, egyenesen alapelvi erővel hangsúlyozná azt, hogy a büntető igazságszolgáltatás körében a voltaképeni bírói feladat az ügy érdemleges eldöntése, tehát a bűncselekmény elkövetésének vagy el nem követésének, a büntetőjogi felelősségnek, a beszámításnak a megállapítása s a büntetésnek, illetőleg a bűncselekmény egyéb következményének a kiszabása. Az érdemleges döntés előkészítéséhez kétségtelenül szükség van bizonyos előzetes cselekmények teljesítésére, ezek foglalata adja az egységes előkészítő eljárás anyagát. Ez az előkészítés az ítélkezés-természetű érdemleges döntés anyagához viszonyítva, mint annak iffazgatás-szerií 100