Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 5-6. szám - A berlini nemzetközi népességtudományi kongresszus

voltak oly meggyőzőek14), hogy minden népességpolitikusnak (aki nem tüneteket, dje okokat akar gyógyítani) pajzsárai kellenie' vésnie ai diagramm alapjául szolgáló számokat. A látszólagos és a „valóságos" szaporodás közti különbségtétel mestere kiszámítja, hogyha Berlin (az 1933as születési arányt feltételezve) csak népe önerejére volna utalva, akkor a mai 4.200.000 lakos 1955-re már 3.000.000-rai olvadna le; 1985-ben a nóp&zám 1.500.000 lenne, 2015-ben máir csak 500.000, 2075-ben százezer lakos lenne a mai világváros helyén. A 42. sz, diagramm, amely a különböző országok legutóbbi két évi születési arányának változását szemlélteti, elhallgattathatta azokat a felületes megjegyzéseket, amelyek a nemzeti szocialista állam népesedéspolitikájának sikereit szeretnék lekicsinyelni. Népesedéspolitikai szempontból is figyelemre méltó volt néhány nem kifejezetten népesedéspolitikai címet viselő előadás. így pl. Warmingnak a gyermekkorlátozás és a lakáspiac összefüggéseit vizsgáló tanulmányából kicsendül, hogy a gyermekkorlátozás ugyancsak rossz üzlet a ház- és telektulajdonosoknak is. Kevesebb lesz az építkezés, megapad a kereslet az építkezési anyagok iránt és megcsökken a kereslet — ezt megelőzően — a lakások iránt. Az építkezési szakmában fellépő és a krónikus néptelenedéssel krónikussá váló munkanélküliség így egyenes következménye lehet a depopulációnak. Még ezt is megelőzi időben az a munkanélküliség, amely a gyermekszükségletek (cipő, ruha, játékszer, iskolai szükségletek) csökkenésével1 függ egybe. Griesmeyérnek a württembergi demográfiai részletvizsgálatok eredményeit nyújtó előadásából azt az általunk már régen hangoztatott tényt emeljük ki, hogy az újabbkori gyermekkorlátozás a függő társadalmi helyzetben levők sajátsága elsősorban. Az önállóak közt nagyobb a gyermekek száma. Ezt azokkal szemben lehet hangoztatni, akik az önállók számának szaporításától a születések további és rohamos hanyatlását várják. Érdekes, hogy a születéseknek 1934-ben észlelt emelkedése éppen a városokban volt a legkifejezettebb. Ez a német népesedéspolitikai intézkedéseknek a sikerét (vagy a nemzeti megújhodás intenzivitását) különösen kedvező színben tünteti föl. Heberle — úgy véljük — helyes úton jár, amikor a születéseknek az újabb évtizedekben mutatkozó csökkenését első sorban (bár éppen nem kizárólag) a jövedelemmegoszlási, jövedelembizonytalansági és jövedelemfelhasználási viszonyokban véli megtalálni. A nem gazdasági szempontok erős hatását is hangsúlyozva, a lakásgazdálkodás reformját sürgeti (kár, hogy a kezünkben levő kivonat alapján nem tudjuk megítélni, hogy közie'lebb mit értsünk ez alatt). S 14) A fölkjdel is bírói önálló ipaxosolklaalk vagy a földtulajdonnal rendelkező ipari segédszemélyzetnek, tisztviselőknek., mezőgazdasági munkásoknak átlagban sókkal több a gyermekük, mint a hasonló foglalkozási kategóriába tartozó, de földdel nem rendelkező társaiknak. A négynél több gyermeket feltüntető családok arányszáma az előbbi (földdel rendelkező) kategóriálkfban 'átlag kétszerese a földtelenek közt észlelt aránynak. 86