Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Bíráskodás az elsőfokú közigazgatási határozatokkal szemben

lentmondásokra bukkanunk, de azért sem, mert ha van a feltevésnek ténybeli alapja, úgy ezeket a tényeket kell kiküszöbölnünk. A magasabb fokot ugyanis képesnek kell tartanunk az alacsonyabb fokon elkövetett jogsérelem orvoslására, mert ha nem tartjuk erre képesnek, akkor felvetődik joggal a kérdés, hogy miért tartjuk hát az elsőfokú hatóságot képesnek arra, hogy jogalkalmazást igénylő közigazgatási ügyeket jogsérelem nélkül tudjon elintézni. Ezt ugyanis az ügyek nagyobb részében fel kell tételeznünk, mert különben illogikus volna, hogy olyan ügyek intézésével bízzunk meg egy szervet, amire már eleve képtelennek tartjuk. A helyes feltevés szerint tehát már az elsőfokú ha^ tóság fogja tudni a katáskörébe utalt jogvitás ügyet a vonatkozó jogi rendelkezések teljes betartásával elintézni s ha mégis tévedne, úgy a magasabb fórum fogja tudni azt orvosolni. Ha nem ezen állásponton állunk, akkor nincs indokoltsága annak sem, hogy elsőfokon kísérletezzünk a jogi vonatkozású közigazgatási ügyeknek közigazgatási szervek általi intézésével, mert akkor helyesebb volna ezeket az ügyeket mindjárt elsőfokon bíróság által intéztetni s a közigazgatási szerveknél csak azon ügyek intézését hagyni meg, amelyeknél tartalmilag a közigazgatás célszerűségi megítélése és nem a jogi szabályozás az irányadó. Erre az útra is lehet lépni. Az elmélet ezt is elfogadhatja, mert a logikus következmények száz százalékos levonását állapíthatja meg, de nem helyeselheti a félmegoldásokat, amilyen a mi helyzetünk lesz, hogy a jogi vonatkozású közigazgatási ügyeket a közigazgatás intézi ugyan, de csak akkor, ha sikerül azt mindjárt elsőfokulag közmegelégedésre elintézni, mert ellenesetben már átveszi annak az intézését a közigazgatási bíróság, ahol talán lehetséges lesz az ügyben a jogszerű elintézés érdekében további jogorvoslattal is élni, mi a közigazgatásnál nem volt lehetséges. Az általunk hibáztatott elgondolás különben általános hatáskörű közigazgatási bíróság mellett természetszerűleg odavezet, hogy a jogi tartalmú ügyeket majdnem teljesen elvonjuk a közigazgatási magasabb fokú intézkedés alól, miután azok legnagyobb részét már egyfokú közigazgatási intézés után átadjuk a bíróságnak, amivel tulajdonképen a bríóságot vonjuk be az ügyintézésnek még abba a stádiumába, amely elméletileg helyesen még a közigazgatást illetné és így ezzel a rendelkezéssel a közigazgatás valósággal a bíráskodás gyámkodása alá kerül, mert kétségtelenül gyámkodás az, ha a bíróság a közigazgatási ügyintézésbe már előbb folyik be, mielőtt az ügy megjárhatta volna a rendelkezésre álló és illetve általános érvénnyel rendszeresített közigazgatási fokozatokat, mielőtt tehát azokat a közigazgatás mint olyan elintézhette volna. Megjegyezhetjük még, hogy ezen rendelkezés eredményeképen a magasabb közigazgatási fórumok lényegesen kevesebb jogi vonatkozású üggyel fognak foglalkozni, mint az alsóbb fórumok, t. i. csak azokkal, amelyek elsőfokulag tartoznak hatáskörükbe, amely ügyeknek a száma tudvalévőleg csökkenő a fokozatok emelkedésével, ami pedig 76