Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Thirring Lajos: Csonkamagyarország népességének foglalkozása 1930-ban. Budapest, 1934. 92 l. [Könyvismertetés]

foglalkozások nyeresége nem kevesebb, mint 240.000 fő. A trianoni Magyarország nagy tehertétele ez! Még ha elismerjük is, hogy a népesség korösszetételében beállott ú. n. elöregedési tünet jelentős részben indokolja ezt az egyébként nem kívánatos létszámgyarapodást. A nyugdíjasok és családtagjainak száma 197.000-ről 361.000-re növekedett! Kérdezhetjük, ha ez a folyamat csak megközelítőleg is ilyen arányú volna a jövőben, vájjon milyen széles réteg nyugdíjjárulékai lesznek elegendők a nyugdíj fedezésére? Kár, hogy a Szerző nem közölte a foglalkozásbeli tagozódás nemzetközi adatait. Bár kevés ország publikálta idáig ezeket, mégis tanúlságos lett volna összevetni az 1920—1930. közötti változás nálunk észlelt méreteit a külföldével. A keresők száma az egész népességben ugyan kevésbbé (6.5%) nőtt, mint az eltartottaké (10.8%), de ez csak az őstermelésben elfoglalt női segítő családtagoknak és egyéb keresőknek — részben adatfelvételi, technikai okokból is megmagyarázható — nagyon számottevő megapadásával függ össze, mert egyébként a többi foglalkozásokban a fokozódó gyermek-szegénység következtében az eltartottak száma a keresőkhöz viszonyítva immár négy népszámlálás óta következetesen csökkent. Mindezeknek az adatoknak, nemkülönben a kereső női tevékenység elbírálására vonatkozó adatoknak a kifogástalan megítélése csak akkor lesz lehetséges, ha a megfelelő rétegek korviszonyaival is összevethetjük a nyers számokat. Hogy a kereső női tevékenység menynyire nem szorúl háttérbe, azt a legélénkebben bizonyítja az, hogy az iparban megélhetést kereső nők száma 30.4%-al, a kereskedelem és hitel körében elfoglaltak száma is 16.0%-al gyarapodott. A háztartást vezető háziasszonyokról is elsőízben tétettek közzé adatok, számuk 1,718.000, az őstermelés és az ipar körében arányszámuk valamivel nagyobb, mint a többi foglalkozások közt. Érdekesek azok az adatok, amelyek a polgárság — értelmiség — munkásság, illetve a tőkés, szellemi munkás és fizikai munkásrétegek számarányára vonatkoznak. Ugyanis az önállók (polgárság) százaléka 39.3, a tisztviselőké (értelmiség) 5.9%, az egyéb segédszemélyzet (munkásság) 53.9%. Az őstermelők körében az önállók aránya jóval kedvezőbb (46.1%), mint az. iparban (33.4%). Szerző kifejezést ad ugyan azon meggyőződésének, hogy e kategóriák megvonása, illetve a különböző foglalkozási viszonyban állóknak e kategóriákba való beosztása nem éppen kifogástalan. Pl. a törpebirtokosokat, de különösen az 1 holdon aluliakat és a segédnélküli iparos-kereskedő elemet majd annyi — sőt több — joggal lehetne a munkásosztályba sorozni, mint a „tőkéseké"-hez. A területi adatok általános ismertetése során nagyon helyesen jár el Szerző, amidőn a Budapest övezetét alkotó szomszédos községeket a fővároshoz számítja és így Nagy-Budapestet állítja szembe a vidékkel. Természetesen „toto coelo" nagy az eltérés foglalkozás dolgában a két csoport között. Érdekes és egyben a főváros társadalomstruktúrájának az alakulására nem jó fényt vető tünet az, hogy Buda24