Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Thirring Lajos: Csonkamagyarország népességének foglalkozása 1930-ban. Budapest, 1934. 92 l. [Könyvismertetés]

amelynek legjellemzőbb tünete az őstermelésben elfoglaltaknak 55.7%-ról 51.8%-ra. való visszaesése. A földreform előnyös hatásai iránt sem érzéketlen Szerzőnk — mint azt különösen a későbbi, a társadalmi rétegeződésre vonatkozó fejtegetéseiből kitűnik. — Igen átgondolt stilizálás a következő: „a mezőgazdaság a mai birtokmegoszlás, termelési és piaci helyzetében alig tarthat el több embert, mint jelenleg."1) Leszögezi annak a lehetőségét, hogy Magyarország a legközelebbi jövőben elveszíti abszolút agrár jellegét. Annál inkább sajnálja ezt, mert „népességbiológiai okokból az agrárjelleg nem kedvezőtlen tünet". Persze — hozzátehetjük — annál inkább aggasztó, hogy nálunk ebből az őstalajból fakadó forrás mégsem csobog olyan bőven, mint pl. a jóval kevésbbé agrárius jellegű Olaszországban. A többi foglalkozások képviselete az 1920—1930-ig terjedő időben a következő módosulásokon ment át: A szaporodás 1920 1930 %-a Bányászat 1.5 1.3 — 2.3 Ipar 19.1 21.7 23.5 Kereskedelem és hitel 5.1 5.4 15.2 Közlekedés 4.4 3.9 — 5.0 Közszolg. és szabadfogl. 4.7 5.0 16.7 Véderő 1.6 0.8 -41.8 Napszámos 1.2 1.4 25.1 Házicseléd 2.2 2.3 12.3 Egyéb és ismeretlen foglalkozású 4.5 6.4 54.8 (Ebből nyugdíjas és tőkepénzes) 2.5 4.2 83.1 Az őstermelés viszonylagos jelentőségének a csökkenésénél is többet mondanak az abszolút számok, amelyekből kitűnik, hogy a lélekszámban sokkal kisebb ipar 359.000 lélekkel, míg az őstermelés 45.000 lélekkel gyarapodott e decenniumban. Sajnos a produktív gazdasági ágak (ipar, kereskedelem) szaporodását messze meghaladja a nyugdíjasok és a Lázár-réteget jelentő napszámosok szaporodása.. A házicselédség meglehetősen csekély szaporodása is inkább csak látszat, mivel a háztartások száma ugyanezen idő alatt jelentősebben emelkedett. Nyilvánvaló azonban abból a nagy különbségből, mely az egyes foglalkozásokhoz tartozó egyének szaporodását jelzi, hogy az elmúlt évtized a tömeges foglalkozásváltoztatások időszaka. Még jobban kidomborítja ezt az a vizsgálat, amely a természetes szaporodás nagyságát is figyelembe veszi foglalkozásonként. Ekkor látjuk meg, hogy az őstermelés vesztesége 423.000-et, ellenben az iparforgalom nyeresége 115.000 lelket tett ki és viszont az egyéb (tehát a gazdasági élet szempontjából közvetlenül produktívnak nem tekinthető) 1) A „minden áron" iparosítani akarók tanulhatnak ebből. (Csak annyit teszünk hozzá, hogy c sorok íróját nem lehet vádolni ipar- vagy városellenes tendenciával.) 23