Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Dr. Kérészy Zoltán: A Corpus luris Hungarici mint irott jogi kútfő [Könyvismertetés]

szombatban mint magánmunkálat jelent meg. Mossóczy használta anyagának összeállításánál Ilosvay István egri prépost 1544—1567 között keletkezett kéziratos magángyűjteményét és Kérészy is azon nevezetesebb jogtörténetírók álláspontját vallja, akik a Mossóczy—Telegdy gyűjtemény magvát Ilosvay művében látják. Ezzel szemben Illés Józsefnek azóta nyilvánossá lett újabb kutatásaiból tudjuk, hogy Mossóczy nem vette alapul az Ilosvay-féle magángyűjteményt munkájánál, mert a Mossóczy—Telegdy-féle kiadásban 35 olyan decretum is szerepel, amely az Ilosvay gyűjteményben egyáltalában nincsen meg és a többi dekrétum kritikai szövegösszehasonlítása is igazolja azt, hogy Mossóczy az Ilosvay gyűjteményt, mint egészet, nem használta. Kérészy nagy érdeme, hogy az 1584. évi törvénygyűjtemény alapos, minden részletre kiterjedő ismertetése után behatóan foglalkozik a későbbi kiadások kritikai ismertetésével is. Nevezetesen ismerteti az 1628. évi bécsi és az azt kiegészítő 1633. évi sárospataki kiadást, mely I. Rákóczi György költségén nyomatott. Kiemeli utóbb Szentiványi Márton kiadásának jelentőségét. Ez a kiadás 1696-ban Nagyszombatban jelent meg és először viseli a „Corpus Juris Hungarici" címet. Miután Mária Terézia a Corpus iuris Hungarici kiadásának kizárólagos jogát a jezsuita-rendre ruházta, új és gondos kiadást bocsátott közre Szegedi János 1751jben, amely kiadás már, sajnos, bőségesen toldalékokat is ölelt fel. Szegeditől származik a törvényeknek cikkekre (articuli) és szakaszokra (§§) való felosztása. A Szegedi-féle kiadás szövegkritikai szempontból nagy hatással volt az összes utóbb megjelent kiadásokra 1822-ig. A kiadási jog a jezsuita-rend eltörlése után az egyetemre szállt. Az 1844/46-iki kiadás annyiban tér el az eddigiektől, hogy Kovachich Márton Györgynek és főleg fiának, József Miklósnak szigorú és alapvető törvénykritikája folytán a toldalékok ezentúl elmaradtak. Kérészy alapos vizsgálat tárgyává teszi még az összes utóbb megjelent kiadásokat és fordításokat, egészen az utolsó millenáris kiadásig. Az utolsó fejezetben szép összefoglalást nyújt a szerző KovcCchich Márton György és fia, József Miklós szövegkritikai vizsgálatai jelentőségéről. E két tudós megállapításai a tudomány szempontjából szerfelett értékesek, de a százados jogszokás zárt (clausum) foglalatának tekintette a törvényjogot, úgyhogy tartalmának mindennemű módosítását, korrekcióját elutasította. A szerző gondos apparátus criticus-sal alapos tanulmányban mutatta be a Corpus iuris Hungarici jogi kútfői jellegét és lelkiismeretesen feldolgozta az erre vonatkozó kérdések egész komplexumát. Mindenképen a jubileum nagy jelentőségéhez méltó munka. Bruckner Győző ár. 21