Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Az iráselemzéssel való üzletszerű foglalkozásról

zások gyakorlása azonban gyakran közrendi szempontból mégis ellenőrzést kíván és magasabb rendészeti érdekek amellett szólnak, hogy a foglalkozás gyakorlását rendészeti tartalmú jogszabályok közérdekű korlátok közé szorítsák: a foglalkozás gyakorlásának megengedését a rendőri hatóság engedélyétől tegyék függővé, a gyakorlás módját, helyét, idejét és körülményeit megszabják és a foglalkozás szabadságával szemben oltalomra szoruló közérdek érvényesülését biztosítsák. A belügyminisztert, mint a legfőbb rendőri hatóságot külön törvényes felhatalmazás nélkül is feljogosítottnak kell tekinteni arra, hogy az oltalmára bizott magasabb közrendi érdekek védelmében bizonyos — az ipartörvény vagy más különös jogszabály rendelkezése alá nem tartozó — foglalkozások gyakorlását rendőri jogszabályok közé szorítsa és azok gyakorlására a rendőri hatóságok ellenőrzését kiterjessze. A belügyminiszter ilyen jogkörben kibocsátott rendeletével nyert szabályozást az ipartörvény rendelkezései alá nem tartozó foglalkozások közt a magánkutatói és mutatványos foglalkozás, továbbá a nyilvános tánc- és tornatanítás, valamint az úszás- és vívásoktatás ügye. A belügyminiszter az íráselemzéssel való üzletszerű foglalkozást az ismertetett rendőri érdekek szempontjából ez ideig nem szabályozta. A grafológiával való üzletszerű foglalkozás rendőri szabályozására azonban nincs is szükség. Az írásjelemzés üzletszerű gyakorlásánál ugyanis a tevékenység súlypontja legtöbbször annak a személynek a jövőjét illető következtetéseken van, akinek kézírását az íráselemző vizsgálat alá vette. Bár ez a hely nem alkalmas az íráselemzés tudományos jelentőségének megbírálására, mégis utalnunk kell arra, hogy egyrészt a kézírás egyéni jellegzetességei, másrészt valakinek a jövő életsorsa és a reá váró döntő jelentőségű események közt az állítólagos összefüggést felismerni az íráselemzéssel üzletszerűen foglalkozó sem képes és a kézírás épen olyan kevéssé lehet komoly következtetési alap az okozati kapcsolatok szövevényes, emberi szemmel át sem tekinthető láncolatától függő jövőbeli események bekövetkezésére, mint a tenyér vonásai, a csillagok járása vagy a kivetett játékkártya változatai. Amikor tehát a kézírásból valakinek még bizonytalan jövőjét és sorsának ki nem számítható alakulását kívánják meghatározni, aligha van másról szól, mint valaki hiszékenységének, képzelődésének vagy szellemi fogyatékosságának a tudományosság látszatát keltő ügyes kihasználásáról — megfelelő ellenszolgáltatás mellett, tehát anyagi érdekből. Az ilyen tartalommal jelentkező íráselemzés a közönséges jóslástól legfeljebb annyiban különbözik, hogy a tudományosság látszatát és a „magasabb szellemi erők" közreműködését tetszetősebb eszközökkel igyekszik elhitetni, mint a közönséges jóslás, mely a képzelő erő megragadását szerényebb eszközökkel kísérli meg. Az ilyen irányú íráselemizés tehát nem csupán művelődési szempontból haszontalan és káros, hanem a kevésbbé művelt és hiszékeny17