Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Emlékezés Malthus Tamás Róbertről

állította, hogy egyenesen azok okozzák és fokozzák a szegénységet. Ezen a hitén és meggyőződésén alapszik az idővel folyamatosan kiépí­tett elmélete, s ha nagy tévedései voltak is, melyek főként tárgyi isme­ret hiányán múltak, s ha más utakon indult is talán, mint más ugyan­azon cél felé törekvők, a feltétlenül tiszta szándéka és a kétségbe semmi indokolt módon nem vonható jóhiszeműsége magukban véve elegendők kellett volna, hogy legyenek rá, hogy a gyűlölködés kitörései helyett éppen elismerését szerezzék meg mindazoknak, akik szintén a szegény­ség ellen harcolnak vagy legalább is azt állítják magukról. A Malthus útja adva volt. Ezt kell követni végig annak is, aki er­kölcsösségét kétségbe vonja. Atyja Humenak és Voltairenek volt a barátja, sőt végrendeleti vég­rehajtója volt Rousseau irodalmi hagyatékának is, ő maga azonban haj­lamait követve, a camibridgei Jézus-kollégiumban a legkonzervatívabb világnézetben nevelkedett. A francia forradalom eseményeit és kihatá­sait őszinte megdöbbenéssel szemlélte s megdöbbenése csak nőtt, mikor a „líberté, égalité, fraternité" szelleme az ő hazájába is átcsapva, egy Godwin nevű szocialista író könyveit, melyek egy új szocialisztikus egyenlőségi rend szükségét hangoztatták, egykettőre elkapkodták. » Azt hirdették ezek a könyvek, hogy minden bajnak és nyomorúság­nak csak a társadalom hibás megszervezettsége az oka, ezen kell okosan változtatni s egyszeriben el fognak tűnni a bajok, meg fog szűnni min­den nyomorúság. AJZ elnyomott osztályoknak természetesen tetszettek ezek a nagy hangon hirdetett szavak. Annál kevésbbé nyerték meg azonban az ural­mon levő osztályok tetszését és azokét, akik abban, hogy a földi paradi­csom ily egyszerű módon lehetne elérhető, nem tudtak hinni. Utóbbiak közé tartozott Malthus is, akinek a sötéten látása végül se hagyhatta szó nélkül Godwin optimista, szerinte népbolondító elméleteit. Igen, a múlt és jelen minden nyomorúságának meg volt és meg van az oka — mondja az Inquiryben — de ez nem olyan könnyen kiküszö­bölhető, sőt egyáltalán nem is lehet < kiküszöbölni. Mert természeti törvény s mint ilyen elkerülhetetlen. Ez az ok nem a társadalom rossz organizációja, hanem maga a természet a maga túlnépesedésével. Min­den állati életnek az a tendenciája, hogy a rendelkezésre álló élelmiszer­mennyiségen túl szaporodjék, mert míg az élelem csak számtani (1, 2, 3, 4, stb.), addig a népesség geometriai (1, 2, 4, 8, stb.) haladvány sze­rint szaporodik. A természet-adta fékek, a bűn és az erkölcstelenség egy magukban meg nem akadályozhatják a túlnépesedést, az emberiség egy részének tehát szükségképen el kell majd pusztulnia táplálék híjján, a jelenben pedig nyomorban kell élnie. Aki Malthus egyéniségét, melyből eredt természetesen i a sokszor kritizált népesdési tana is, a maga valójában kívánja ismerni, annak ezeket a sorokat kell tekintenie, melyek legőszintébben fakadtak az ő lelke mélyén élő sötét pesszimizmusából. Mert az öt év múlva kiadott és javított „An Essay"-ben ő maga is hatása alá került már az Inquiry nyomán felkavart közhangulatnak s bizonyos célszerűségi szemponto­7

Next

/
Thumbnails
Contents