Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Széljegyzetek a bírói függetlenség kérdéséhez

a anagyar nemzet sorsa két tényező mikénti alakulásától, a kül- és a belpolitikai viszonyoktól, azoknak kedvező, vagy kedvezőtlen irányban való eltolódásától függ, akkor egy gondos gazda oly védbástyákkal veszi körül a maga tulajdonát, amely minden idők minden viharával dacolni képes. Az ily intézkedések pedig csak a viszonylag még nyugodt időkben tehetők meg. Hogy tehát a mai bírói szervezetnek az épületét azzá fejlesszük, mely már — a ma még meglevő — Ajcchiles sarkoktól mentes, bírói testület kezébe kell letenni egyfelől a bírák és ügyészek kinevezésének a jogát, másfelől biztosítani kell azt, hogy a bíráknak az egyes ügyszakokba való beosztásánál egyedül az igazságszolgáltatásnak a kívánalmai jöhessenek tekintetbe. Ha e két szervezeti módosítás keresztül vitetik azokon kívül, amelyekre az alábbiakban kívánok reámutatni, nincs az a földrengés, mely a bírói intézményt az alkotmánybiztosítéki jellegétől megfosztani volna képes. Egy további kívánalom volna azt is, hogy a bírói és ügyészi állásokra csakis az arra képességgel bíró és arra hivatottságot is érző egyének neveztessenek ki és a bíró munkaköre kizárólag a legmagasztosabb értelemben vett bírói ténykedésre korlátoztassék. Utóbbi kérdésiben fordulhatnánk az angol bírói intézménynek a legtökéletesebben kiépített intézményéhez, mert ott találnánk olyan gondolatokat, amelyek megfelelő átdolgozással a mi bírói szervezetünkbe is átültethetők volnának, előbbi kérdésben pedig lekopirozhatnánk az egyetemi magántanári képesítésnél követett azt az eljárást, hogy a Kar elsőben azt bírálja el, hogy a habilitáltatását kérőt egyénileg alkalmasnak véli-e arra, hogy illusztris testületükbe felvétessék. Bármily szép képzettségű egyénnél, ha a fenti kérdésre való megállapítás nem kedvező, örökre ki van zárva a lehetősége a m. tanári képesítés megszerzésének. Ha most már figyelembe vesszük azt, hogy a bíró kinevezésével kötelezettséget vállal arra nézve is, hogy a neki kiosztott ügyeket nemcsak jól, de el is fogja végezni, míg a habilitált egyénnél csak az ő tetszésétől függ az, hogy tudományszakát kívánja-e saját irodalmi munkásságával továbbfejleszteni, vagy sem, a selectiót a bírói kinevezéseknél még inkább be kellene vezetni, mint bármely más szervezetbe tározóknál. Ezt pedig akónt lehetne keresztül vinni, hogyha az előkészítés ideje alatt tűnik ki, hogy egyik-másik joggyakornok, jegyző, titkár egyéni fogyatékosságánál fogva, nem alkalmas a bírói állásra, hivatalból a közszolgálat más ágában volfna megfelelő állásra áthelyezhető, ahol az előléptetés nem volna előle elzárva. A selectiót a bírói és ügyészi állásokra való kinevezésnél azért tartanám föltétlenüj megvalósítandó követelménynek, mert magam is vallom azt, hogy a jó bírónak nem csupán a jogéletet messze meghaladó tudással is kell rendelkeznie, de egyéniségében is meg kell lenni mindL ama szép vonásnak, amelyek nélkül ideális értelemben vett bíróvá ki sem nőheti magát. Jól tudom, hogy a mai helyzetünkben anakronizmus a bírói szervezet további kiépítéséről beszélni, mert ennek első követelménye volna 3