Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 3. szám - Széljegyzetek a bírói függetlenség kérdéséhez

Széljegyzetek a bírói függetlenség kérdéséhez Az emberi alkotások, mint a halandó és gyarló egyéneknek a produktumai, ha megalkotásuk pillanatában el is érték a tökélynek azt a fokát, amit értelem, adottságnak egymással való szerencsés összhangja megteremthetett, egy bizonyos idővel minden a meghaladottságnak a lejtőjére kerül, ha az avatott kertésznek a munkája nem végzi el az emberi alkotásokon azokat a simításokat, amiket azokon az élet vitális érdekei megkívánnak. Ebből a iszempontból vizsgálva a bírák fegyelmi felelősségét szabályozó törvényeket, megalkotásuk pillanatában, ha nem is érték el a tökély ama fokát, amire emberi elme képes lett volna, ez csak annak tulajdonítható, mert bírói szervezetünk elődök hiányában nem bírt még azzal a szilárd talapzattal, amelyen a legideálisabbb elgondolásoknak megfelelő és minden megrázkódtatásokkal dacolni is képes hatalmas alkotás felépíthető lett volna. De talán némileg az is közrejátszott, hogy nemzeti alkotásainkat a múltban sohasem belülről, hanem csak kívülről jövő támadásokkal szemben kellett megvédelmeznünk. De a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak az az ideális elgondolása, ahogyan annak a szabályozása az 1848. évi törvényhozásban keresztül vitetett, úgy élhetett elődeinknek a lelki világában, mint a minden tekintetben egyforma szellemmel áthatott és egyformán működő két gépezet, amelyek csak elnevezésben különböznek egymástól, de működésükbein már a legteljesebb összhang megnyilvánulásával. A szervezeti törvények megalkotása óta sok minden megváltozott s ha a jelenlegi élet jelenségeit vizsgáljuk, szomorúan kell megtennünk azon megállapításunkat, hogy az a szellem sem minden tekintetben azonos, mely az egyes hatalmi szférákat eltölti és a nemzeti alkotásainkat ma már nem a kívülről jövő behatásoktól kell féltenünk, hanem belső, nemzeti életünkben bekövetkezett eltolódásoktól. A normális időkben a bírák felelősségét szabályozó törvények képesek is voltak a legteljesebb mértékben biztosítani azt a célt, hogy a bíró félretéve minden melléktekintetet, a legjobb tudása és a lelkiismerete szerint döntse el az elébe került vitás kérdést, mert ha vagyonszámba nem vehető javadalmat nem is élvezett, de illetményei lehetővé tették az anyagi gondoktól való mentességét, ami pedig az egyes komplikáltabb esetek helyes megítélése feletti meditálására lehetőséget