Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályának elhárítása kegyelmi úton

miért van az, hogy „a nemes nő által történt örökbefogadás esetében az örökbefogadó nemessége sem az örökbefogadott fiúra, sem az örök* befogadott leányra át nem ruházható" s az ilyen szerződést jóváhagyás végett a királyhoz fel sem lehet terjeszteni. (5250. IM. 1891.) — Nemes anyának, de nem nemes atyának a leszármazói nem lesznek nemesek (Hk. I. r. 7. e. 1. bek.) s mindenj bizonnyal ez képezte indokát az előbb idézett rendelkezésnek is. Ha a nő nemessége nem származhatik át a nő törvényes ivadékára sem (régebbi jogunkban kivételesen igen, a fiúsítás esetében — Hk. I. r. 7. c. 1. bek. és 1. §.), — még kevésbbé volna indokolt, hogy a vérségi kapcsolat hiányát pótló örökbefogadás — ha mindjárt királyi jóváhagyás mellett is — a női nemességnek az örökbefogadottra való átszállását eredményezhesse. — Ennek azonban mi sem állna útjában, ha a királyi jóváhagyás valóságos nemesség-adományozás, nem pedig egyszerűen csak egy meglévő nemesség kiterjesztésének megerősítése volna. Mint látjuk, ez a körülmény is arra mutat, hogy az| örökbefogadás a nemesség kérdésében is a törvényes leszármazáshoz igazodik. A törvényesítéssel való párhuzamba állítás tehát erre tekintettel sem mondható erőszakoltnak. Ezzel a nemesség-adományozás és a királyilag jóváhagyott örökbefogadás ' között mutatkozó különbségek ismertetését — s vele álláspontunk indokolását — befejezzük. Végezetül még csak arra térünk vissza, hogy az 1920:1. tc. javaslatának indokolása szerint — mint láttuk — a kormányzói jogkör meghatározása Hunyady János kormányzósága alkalmából megállapított elveknek megfelelően történt. Hunyady János kormányzóságát szabályozó törvénycikkből viszont kitűnik, hogy Hunyady János jogosult volt nemességet is adományozni és pedig birtokkal együtt (1446:6. tc.) ; utóbbit azonban csak korlátolt terjedelemben (10. tc.); továbbá azzal a kötelezettséggel, hogy az így megadományozottak „megerősítés végett, maga idejében a király úr elibe járulni tartozzanak." (11. tc.) Az 1920:1. tc. a nemességadományozást kivette a kormányzó jogköréből. Nem azért, mintha ennek a jognak a megadása alkotmányjogi akadályokba ütközött volna, hanem azzal az indokolással, hogy „a Kormányzóság átmeneti idejére", ezt a jogot „az államfőre reáruházni nem szükséges." (Indokolás 23. 1.) Nem feladatunk, hogy a törvényhozónak ezt az elhatározását kritizáljuk. Ha a nemzetgyűlés úgy látta, hogy a nemesség-adományozási jogot az államhatalom ideiglenes rendezésének idejére — esetleg „kétségek elhárítása" érdekében — „nem szükséges" meghagyni a kormányzói hatalomkörben, — ezt egyszerűen tudomásul vesszük. Azonban a kifejtettek alapján leghatározottabban állást foglalunk a> mellett, hogy túlment a célon az a felfogás, mely ezt a korlátozást a kérdéses jóváhagyási jogra is kitérjesztőleg magyarázza s a kormányzói hatalomkört ezáltal olyan jog elvonásával csorbítja meg, melynek gyakorlása pedig épen az 1920:1. tc. értelmében a kormányzót megilleti. Szabó Mihály dr.