Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 1-2. szám - A közszolgálati alkalmazás erkölcsi akadályának elhárítása kegyelmi úton

Száz évvel Malthus halála után Egy évszázad merült el az idő tengerében azóta, hogy minden idők egyik legnemesebb szívű gondolkozója, Malthus Róbert Tamás meg­halt. Malthus, mint az anglikán egyház papja az egyszerűség, nemes­ség és jóság megtestesítője volt, aki úgy gondolt az emberiség testi jó­létére is, mint a hívek lelki boldogságára. 1 Az emberek iránt való szeretete volt az, ami gondolkodásra kész­tette, hogy vájjon a 18. század végén fejlődésnek induló emberiség nem a nyomorúság felé rohan-e? Lelkében nem tudott úrrá lenni az optimista tudat és túlzottan bizakodó hangulat, amely kortársainak szellemét eltöltötte. Felállította híres törvényét az emberiség szaporo­dásáról és az élelmiszer gyarapodásáról. A népesség szaporodásának határt szab az élelem. A népesség növekedése azonban fokozottabb, mint az élelemé, ezért az előbbit preventíve lassítani kell. így lehet ösz­szegezni Malthus véleményét, aki az előtte fekvő és az új településeket is beszámító amerikai statisztikai adatokból állapította meg az embe­riségnek mértani, az élelmiszereknek pedig számtani arányban való növekedését. Később maga Malthus sem ragaszkodott ahhoz, hogy ta­nítása ilyen szigorú módon foglaltassák matematikai formulába, mert ez a tétel bizonytalan alapon nyugodott. Nem következett be az embe­riségnek oly mérvű szaporodása, mint Malthus várta s a technikai fej­lődés is sokkal nagyobb mértékben hozta létre az élelmiszer mennyi­séget, mint remélhette. Egy század sem kellett hozzá, hogy Malthus tanítása elveszítse félelmetes, vészes hírét. Az emberiség sokkal kisebb mértékben növek­szik, mint az általa előállított élelmiszermennyiség és mégis ennek el-; lenére az emberek nagy tömege nem tud élni. Nem azért, mert nem jutna elég az élelmiszermennyiségből ennek a résznek, hanem mert a nemzetközi gazdasági politika valami csodálatosan érthetetlen módon helytelen utakon halad. Ahogyan „dismal science", vigasztalan tudomány volt a közgaz­daságtan Malthus halálakor, éppen olyan vigasz nélkül1 való a leg­újabb kor történelmi napjaiban is. Malthus attól félt, hogy az élelmi és áruhiány fogja elnépteleníteni a földet, holott ma nem tud mene­külni az emberiség az elhelyezetten termésföilösleg által okozott káosz­ból, amit a túltermelés leplébe öltözött • fogyasztáshiány (vásárló erő gyengülése) idézett elő. 38

Next

/
Thumbnails
Contents